Tíz perc, ami feltölti a testet és a lelket

Autózás közben legtöbben automatikusan bekapcsoljuk a rádiót. A konyhában főzés közben zenét hallgatunk, hogy legyen egy kis társaságunk. Séta közben berakjuk a legújabb podcast-epizódot, nehogy lemaradjunk valami fontos gondolatról, beszélgetésről. De mikor van a csend? Mit okoz testünkben, ha folyamatosan zaj vesz körül? És hogyan tehetünk ellene?

Forrás: Pexels/Brigitte Tohm

A csend épp olyan alapvető szükségletünk, mint az alvás vagy a friss levegő. Ma már kutatások sora bizonyítja, hogy a folyamatos hanginger – még ha kellemesnek gondoljuk is – megemeli a stressz-szintet, fárasztja az idegrendszert, gyengíti a koncentrációt, megterheli a szívet, sőt, a hangulatunkat is befolyásolja.

Csendes adventi pillanat (Fotó: Pexels/Victoria Emerson)

Miért félünk a csendtől?

A csend elsőre sokaknak furcsa, sőt kényelmetlen élmény. Mintha hirtelen túl közel kerülnénk saját gondolatainkhoz, érzéseinkhez. Pedig a korábbi generációk számára a csend természetes volt, ez is része volt annak a napi ritmusnak, amelyben egyensúlyra talált az ember. Ma viszont, ha elnémul körülöttünk minden, sokan szinte azonnal ösztönösen nyúlnak a telefonhoz vagy bekapcsolnak valamit a háttérzajként. 

A csendben ugyanis előkerülnek azok a kérdések, érzések, amelyeket napközben félretolunk. A folyamatos zaj segít elfedni ezeket. Csakhogy ez nagyon fárasztó a testünknek és az elménknek. A csend nem az ellenségünk, hiába szoktunk el tőle. Lehet, hogy túl közeli, túl őszinte, de gyógyít. Az advent időszaka különösen alkalmas arra, hogy ezt megéljük.

Miért jó a lelkünknek a csend?

Az élet legnagyobb misztériumai csöndben születnek és bontakoznak ki. Hogyan fejlődik a természet? A legnagyobb csöndben. A fa csöndben növekszik. A föld felé emelkedő nap – fenségesen ragyogva – csöndben adja nekünk melegét. A rendkívüli dolgok mindig csöndesek. Anyja méhében csöndben növekszik a gyermek.

– írja Robert Sarah bíboros A csönd ereje c. könyvében. És szerinte az igazi belső élet, a lelki növekedés is csendben kezdődik. 

Éppen ezért „a csend életünk alapja kell legyen, megelőzve a tevékenységet.” Azaz mielőtt újabb elfoglaltságba vetnénk bele magunkat, előbb szembe kell néznünk magunkkal, belső békét kell teremtenünk, mert csak így tudunk célt találni és erőt meríteni annak eléréséhez. A zaj csak álbiztonságot ad, csupán elhiteti velünk, hogy elkerülhetjük a belső munkát. 

A csend ráadásul nem csak minket formál: 

A mindennapi élet csöndje a másokkal való együttélés elengedhetetlen feltétele. Az elcsöndesedés képessége nélkül az ember nem tudja meghallgatni, szeretni és megérteni saját környezetét. A szeretet csöndből születik. Olyan csöndes szívből jön elő, amely képes meghallani, meghallgatni és befogadni.

Advent idején különösen aktuális sorok ezek Sarah bíborostól. A lelkünk mellett pedig testünknek is jót teszünk a csenddel.

A csend a testet is gyógyítja

A csend gyógyító ereje látszólag abban nyilvánul meg, hogy nem történik semmi. Valójában azonban lelkünk és testünk is aktívan gyógyul. Egy tanulmány szerint már két perc csend hatékonyabban csökkentheti a vérnyomást és a pulzust, mint a lassú, nyugtató zene. Szabályosabb lesz a légzés, lassabb a szívverés, az izmok ellazulnak, ilyesformán pedig testünk kevésbé lesz kitéve a stressz káros hatásainak. A rendszeres csend emellett csökkentheti a kortizolszintet, segíthet az idegrendszernek megnyugodni, visszaállítani a hormonális egyensúlyt.

Hangos, zajos környezetben az agy folyamatosan dolgozik: a figyelem, az érzékszervi feldolgozás terhelve van. A csendben viszont ez a munka leáll és az agy szabad teret kap a pihenésre, regenerálódásra. Így elkerülhetjük a mentális kimerültséget.

Mindennek következménye lehet a jobb alvásminőség, a kevesebb feszültség, a belső nyugalom, vagyis egy olyan állapot, amely az egész testet, a szervezet működését stabilabbá, ellenállóbbá teszi a betegségekkel és a kihívásokkal szemben. A csend tehát nem passzív állapot, hanem egy olyan lehetőség, amikor a test és a lélek feltöltődhet.

A természet csendje télen is gyógyít (kép: blogs.tuni.fi)

Hogyan gyakoroljuk a csendet a mindennapokban?

1. Kezdjünk rövid időkkel
   Már napi 10 perc is csodát tehet. Csak figyeljünk a légzésünkre, engedjük el a teendőket, ne próbáljunk megoldani semmit. 
2. Csendes reggeli vagy esti rutin
   Indítsuk vagy zárjuk a napot csendben: a reggeli kávé vagy tea mellett ne hallgassunk zenét, híreket. Ez az idő lehetőség arra, hogy kapcsolatba lépjünk önmagunkkal, megtervezzük a napot vagy feldolgozzuk az élményeket.
3. Digitális detox 
   Napközben legalább egyszer szánjunk időt arra, hogy letesszük a telefont, nem nézzük a számítógépet és a tévé sem menjen háttérzajként. A rövid, ám tudatosan kiválasztott szünet segít az idegrendszerünknek regenerálódni.
4. Csend a természetben 
   Menjünk ki a friss levegőre, kertbe vagy egy csendes utcába, parkba. Figyeljünk a lépteinkre, a természet halk hangjára.
5. Csend a templomban
   Mise előtt vagy után ülhetünk még pár percet a csendben. A szent hely nyugalma segít feltöltődni, megerősödni és előkészít minket a közelgő ünnepre.