Ezért veszélyesek az energiavámpírok – és így védekezhetünk ellenük

Egy kimerítő beszélgetés végére sokan úgy érzik magukat, mintha órákig dolgoztak volna, pedig csak hallgattak. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy energiavámpírral találkoztunk. Bár a kifejezés metaforikus, a jelenség biológiai valóságon alapul: a stressz, a környezet és az érzelmi munka jelentős terhelést ró a szervezetre – különösen 50 év felett. Éppen ezért fontos megérteni, mi zajlik ilyenkor bennünk, és hogyan előzhető meg a kimerültség, illetve az abból fakadó betegség.

Forrás: iStockphoto

Az agy a test tömegének mindössze két százaléka, ám az energiánk nagyjából húsz százalékát fogyasztja. Ha stresszes helyzetbe kerül — például amikor egy energiavámpír ember mellé sodor bennünket az élet —, akkor „vészüzemmódba” kapcsol. Agyunknak ilyenkor még több energiára van szüksége, testünk pedig fokozott terhelésnek van kitéve, ami igénybe veszi számos szervünket, hormon- és immunrendszerünket is.

Az energiavámpírok fizikai kimerültséget okoznak (Fotó: Andrea Piacquadio/Pexels)

Miért merít ki ennyire egyetlen beszélgetés?

A munkahelyi, családi vagy baráti interakciók során sokszor láthatatlan, mégis komoly munkát végzünk. Figyelünk, elemezünk, reagálunk, szabályozzuk a saját viselkedésünket. Azok, akik folyamatosan panaszkodnak vagy mindig feszültséget keltenek maguk körül, esetleg állandóan elismerésre vágynak tőlünk, még nagyobb érzelmi munkát követelnek tőlünk. A testünk pedig hasonlót él meg, mintha fizikai megterhelésnek lenne kitéve.

A szervezet ugyanis ilyenkor több energiát használ fel, agyunk több glükózt használ. Az ilyen kimerítő helyzetek hatására a kortizolszint tartósan megemelkedhet, ami hosszú távon rontja a memóriát, csökkenti a koncentrációt és növeli a fáradékonyságot. A vérben megnőhet a gyulladásos markerek száma. Ez a folyamat ráadásul különösen erősen jelentkezik 50 év felett, amikor a regeneráció lassabb, a tartalékok kisebbek és a stresszre adott válasz erőteljesebb.

Emberek, akik „elszívják” az energiát

Bizonyos személyek – a panaszkodók, a drámát generálók, a passzív-agresszív kommunikálók –, vagyis azok, akiket a köznyelvben energiavámpíroknak neveznek, jelentős testi és lelki terhelést okozhatnak. A velük töltött idő során a szervezet folyamatosan stresszes üzemmódban működik. Ez tartós testi és lelki terhelést jelent. 

Az energiaveszteség többféleképpen jelentkezhet: hirtelen hangulatváltozás, feszültség, idegesség, megnövekedett pulzus, állandósult kiégés, levertség, motiválatlanság, fizikai tünetek (fáradtság, fejfájás, gyomorpanasz, izomfeszülés) formájában. Kihívást ad a hormonális, az érrendszeri, idegrendszeri és immunrendszeri működés számára is. Mindennek mérhető következménye a kimerültség, betegség.

Az energiavámpírok típusai

Egy tanulmányban különböző típusokat is bemutatnak:

• A kritikus: mindig megkeresi a hibát, aláássa mások önértékelését
• Az „igen, de…”: látszólag beleegyez, de blokkolja mások ötleteit, terveit
• Az áldozat: sajnáltatja magát, problémáival terheli a környezetét; folyamatos figyelmet, gondoskodást provokál
• A sztár:magára tereli a figyelmet, akár imponáló, „hőstörténetekkel”, vagy drámai / heroikus narratívákkal; szeret középpontban lenni
• A riogatós / figyelmeztető: pesszimista, félelmet, krízist provokál; mások szorongását, félelmét táplálva erősödik
• Az idealista / lelkes: magas célokkal, idealizmussal él, sokszor társas visszajelzésre, inspirációra vágyik
• A visszahúzódó / félénk: kevés önbizalommal, inkább passzív

A környezet sem semleges

A fizikai környezet is számít, a neonfényes irodák, a zsúfolt terek, a zajos éttermek és az intenzív vizuális ingerek mind plusz terhelést jelentenek. Ezzel szemben, a kutatások szerint a természetes fény, a zöld növények látványa, vagy akár egy rövid séta a természetben csökkenti a kortizolszintet és helyreállítja a figyelmet. Az életmód apró környezeti módosításai tehát valódi fiziológiai előnyt biztosítanak.

Hogyan ismerhető fel az energiavámpír?

A tudatos energia-kezelés első lépése az önmegfigyelés:

• Mely helyzetek után érezhető csökkenés az energiaszintben? Kitől fáradunk el?
• Mely környezetek támogatják a koncentrációt, és melyek merítik le a tartalékokat?
• Mely személyek társasága után van szükség hosszabb regenerálódásra?

Ezek a jelek pontosan mutatják, hol keletkezik túlzott terhelés.

Hogyan védekezzünk a fárasztó emberek ellen?

Az energiavámpírral való találkozás lehetőség a saját személyes fejlődésünkre, ha tudatosan reflektálunk rá. De mégis, hogyan védekezzünk az energiavámpírok ellen? A megoldások egyszerűek, mégis hatásosak:

• Fontos az önismeret, ha tudjuk, hogyan hat ránk az illető — ez segít felismerni, mikor kell kilépni az interakcióból.
• Tudatos határok a kimerítő társas kapcsolatokban.
• Olyan helyek és helyzetek választása, ahol a test nem védekezni, hanem pihenni tud.
• Szakmai segítség bevonása: Ha a kapcsolat rendszeresen mérgező, érdemes külső támogatást kérni. Ő segíthet feldolgozni a stresszt, megerősíteni az önértékelést, és objektíven áttekinteni, érdemes-e fenntartani az adott kapcsolatot.
• A környezet optimalizálása: természetes fény, növények, friss levegő.
• Rövid szünetek, séta, természetben levés.
• Ha kimerültünk, egy stresszoldó hobbi sokat tud adni – Julia Roberts például köt. 

Az energia-kezelés nem varázslat, hanem tudatos figyelem a testre, a környezetre és a kapcsolatokra. Ünnepekhez közeledve ez különösen fontos, hiszen ilyenkor nagyobb szükség van arra, hogy tudatában legyünk a saját terhelhetőségünknek. Így őrizhetjük meg belső tartalékainkat, csökkenthetjük a stresszt, és javíthatjuk az életminőségünket.