A Strangert Things vége után csak ezzel a sorozattal tudunk majd vigasztalódni

A Stranger Things fináléjához közeledve egyre nagyobb az igény a Stephen King-hangulatú, nosztalgikus hangulatú horrorra. Az It: Welcome to Derry című előzménysorozat jó érzékkel tölti be ezt a frissen keletkezett űrt, még ha Derry sokkal rémisztőbb és kevésbé játékos kisváros is, mint Hawkins.

2025. 12. 30. 5:52
IT: Welcome to Derry - Forrás: HBO Max
IT: Welcome to Derry - Forrás: HBO Max
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Stephen King Az című regénye nem véletlenül számít az életmű egyik sarokkövének: a könyv horrorja nem kizárólag Pennywise alakjából fakad, hanem abból a feszültségből, ami a gyerekek és a felnőttek világa között húzódik, miközben roppant alapossággal bontja ki azt a közeget, amelyben ezek az események újra és újra megtörténhetnek. Derry emlékező és felejtő tér egyszerre: a traumák felhalmozódnak, majd eltűnnek a kollektív tudat felszínéről, és a félelem felemészt minden karaktert, aki nem képes valahogy szembenézni vele. Ezek a témák ikerrel domborodtak ki Andy Muschietti két Az mozifilmjében is, amelyek a regény szerkezetét leegyszerűsítve, két különálló idősíkra bontva mesélték el a történetet. Az előzménysorozattal lehetőség adódott volna rá, hogy a rendező a testvérével kiegészülve (Barbara korábban csak producerként volt jelen, de a sorozatot íróként is jegyzi) a regényekhez hasonló mélységekbe ásson, elsősorban a karakterek lelkivilágába, de ők ehelyett inkább Derry és a Krajcáros Bohóc mitológiájában merültek el alaposabban, ami érthető választás volt annak tudatában, hogy egyikük sem rendelkezik King írói vénájával.

Pennywise a sorozatban is hátborzongató szörnyeteg  Forrás: HBO Max

A HBO Max a Netflix babérjaira tör az új Stephen King-sorozattal

A mozifilmek jelentős sikere leginkább annak volt köszönhető, hogy működtek horrorként és látványos blockbusterként is, képesek voltak egyszerre megszólítani a műfaj rajongóit és a szélesebb közönséget is: Pennywise ijesztő maradt, de nem szőtt át minden képkockát a nyomasztó rettegés. Az It: Welcome to Derry ezt az örökséget viszi tovább, immár sorozatformában, sokkal nagyobb narratív mozgástérrel, amit viszont csak részben használ ki: az új karakterekben nincs meg King regénybeli alakjainak részletgazdag háttere, de ahhoz elég következetesen vannak felépítve, hogy szurkolni tudjunk nekik, főleg miután rögtön az első részben döbbenetes mészárlás történik, ami után joggal érezhetjük az, hogy senki sincs biztonságban. 

Ehhez képest kissé csalódás, hogy a továbbiakban az alkotók már nagyon csínján bánnak az áldozatokkal, meglepő módon majdnem minden fontosabb karakter életben marad az utolsó részekig.

Miként számos King-történetben, úgy a sorozatban is a gyerekek és a felnőttek viszonya az egyik fő mozgatórugó. A regényben a gyerekek érzékenysége és a felnőttek közömbössége együtt hozza létre a horror alaphelyzetét, a sorozat ehhez képest kevésbé rajzol éles határvonalakat, miután a borzalomnak ezúttal a felnőttek is az aktív részeseivé válnak, élükön néhány lelkiismeretes szülővel. Nemcsak a gyerekszereplők, hanem a városba költöző fekete család is fokozatosan szembesül vele, hogy Derryben léteznek kimondatlan szabályok, olyan dolgokról, amikről nem beszélünk, vagy amit szánt szándékkal észre sem veszünk. 

A sorozat elegánsan fűzi egybe a King-univerzumot Forrás: HBO Max

Derry a felszínen egy 50-es évekbeli idilli kisváros, de alatta rengeteg feszültség dúl, legyen az társadalmi (feketék, indiánok), politikai (hidegháborús paranoia) vagy személyes (egyéni traumák) indíttatású. Az alkotók nem csupán egy újabb Pennywise-ciklust akartak bemutatni, hanem azt a folyamatot, amely King regényeiben újra és újra kirajzolódik, mintha Derry itt nemcsak egy elszigetelt helyszín lenne, hanem egy tágabb univerzum egyik csomópontja, ahol a múlt eseményei folyamatosan visszhangoznak.

A Welcome to Derry megtartotta a mozifilmek azon erényét, hogy fogyaszthatóan látványos, pszichológiailag is megalapozott, de közben néhány jelenetével sokkal ijesztőbb és brutálisabb is azoknál. Andy Muschietti vizualitása továbbra is meghatározó: a sorozat nagy ívű képei, sötét tónusai, de főleg a mozis mészárlás, a temetőjelenet vagy a befagyott folyón játszódó finálé kiváltképp emlékezetes. A sorozat mégis mutat némi egyenetlenséget, a felgyújtott faházban történő dráma például túlontúl elnyújtott, már-már melodramatikus.

A katonaság és az őslakos indiánok bevonása a Derry körüli eseményekbe új perspektívákat adnak a történetnek, de igazán meglepni már senkit sem fognak. Előbbi óhatatlanul felidézi a napokban az utolsó részéhez érkező Stranger Things világát, amely szintén erősen merít King munkásságából, és ahol a katonaságról évadról évadra egyre csúnyább dolgok derültek ki. 

A Welcome to Derry éppen ezért jó időzítéssel érkezett az HBO Maxra, mert Hawkins rajongói sorozatéhségükben pont rátalálhatnak az új sorozatra, ami még csak most kezdődött el az első évaddal. Igaz, ez a széria sokkal lekerekítettebb történeteket fog elmesélni, mivel a következő évadok időben visszafelé haladnak majd, így nem a karakterek történetei fognak folyamatosan bővülni, hanem előreláthatólag csak a mitológia fog tovább mélyülni.

A Stranger Things után egy ideig a Welcome to Derry lehet a horrorra éhes rajongók első számú sorozatpótléka Forrás: HBO Max

Ehhez fűződik a sorozat egyik nagy erénye, miszerint elegánsan emeli be a King-univerzum más szegleteit, ami például az ugyanezt a célt kitűző Castle Rock című J. J. Abrams-sorozatnak csak felemásan sikerült. A legnyilvánvalóbb összekötés a Ragyogáshoz fűződik, mivel a sorozatban fontos szerep jut a Panoráma Hotel későbbi szakácsaként megismert Dick Hallorannek (a sorozat vizuálisan is utal Kubrick adaptációjára, lásd a Calumet sütőporos dobozokat), de több helyen felbukkan a Sötét Toronyból ismerős teknősmotívum (például egy karkötőn lévő medál vagy egy óriási teknőspáncél), ami King kozmikus mitológiájában Pennywise ősi ellenfele és a Világegyetem egyik őrzője. A Shawshank állami börtön említése, a Carrie és A Köd vizuális megidézése ezekhez képest már csak apró easter-egg a King-világban jártas nézőknek. Andy és Barbara Muschietti sajnos nem olyan jó írók, mint Stephen King, így a sorozat aligha fog meglepni bárkit is, de a testvérpár meg sem próbál versenyre kelni vele, miközben mégis vitathatatlan, hogy nagyon is értik King világát, és képesek ezt mozgóképes eszközökkel is életre kelteni.

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.