31/ATLAS: saját fényt bocsát ki a Naprendszerbe lépett csillagközi tárgy – állítja a Harvard asztrofizika-professzora

Avi Loeb asztrofizikus professzor, a Harvard Egyetem csillagászati karának volt dékánja és kutatótársai által az arXiv preprint szerverre július 16-án feltöltött tanulmány a közvéleményben hatalmas visszhangot, a szakmai körökben pedig nem egyszer éles hangú kritikákat váltott ki. Loeb professzor állítása szerint ugyanis egyáltalán nem kizárt, hogy az idén július 1-én felfedezett és a csillagközi térből érkezett 31/ATLAS katalógusnevet kapott égitest nem természetes, hanem mesterséges eredetű objektum. Avi Loeb az augusztus 9-én megjelent újabb tanulmányában azt állítja, hogy az objektum olyan fényjelenségeket produkál, amit nem lehet kizárólag a napfényreflexióval megmagyarázni. Loeb professzor szerint itt lenne az ideje, hogy az illetékes hatóságok felkészüljenek egy potenciális idegen civilizációval való találkozásra, elkerülendő a kellemetlen meglepetéseket.

Avi Loeb harvardi professzor szerint a 31/ATLAS akár egy idegen űrjármű is lehet Fotó: Futura Sciences

A 2017-ben felfedezett furcsa formájú Oumuamua szintén a csillagközi térből érkezett a Naprendszerbe  Fotó: ESA

A kutatók többsége azonban nem osztja Loeb és társai teóriáját, és a legfrissebb megfigyelési adatok alapján határozottan állítják, hogy a 31/ATLAS intersztelláris, vagyis csillagközi eredetű üstökös.

 Ám azt ők is elismerik, hogy az objektum jelenlegi Naptól való nagy távolsága ellenére igencsak szokatlanok az erős párolgásra utaló jelek. "Egyelőre még nem tudjuk teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a 31/ATLAS egy természetes, porban gazdag üstökös gázcsóva nélkül ami rendkívül szokatlan pályán halad, vagy esetleg egy idegen technológiai objektum egy olyan pályán, amelyet tudatosan terveztek meg úgy, hogy a Nap körüli bolygók ekliptikai síkjával egy vonalban haladjon. 

A kutatók többsége üstökösnek tartja az objektumot. A 31/ATLAS pályájának ábrája   Fotó: The Sky Live

- Ettől függetlenül a megfigyelésekkel igazolt tény az, hogy a 3I/ATLAS jelenleg éppen az aszteroidaövön halad át és a (matematikailag) rendkívül ritka, mindössze 0,2%-os valószínűségű retrográd pályája 5 fokon belüli egybeeséssel illeszkedik az ekliptikai síkhoz. Ráadásul ezen a pályán a 31/ATLAS érkezési ideje tökéletesen időzített egy közeli találkozáshoz a Marssal, a Vénusszal és a Jupiterrel is" - sorolja az objektum pályájával kapcsolatos furcsaságokat Avi Loeb az augusztus 9-én megjelent írásában. -Ez a "véletlen" lehetővé tenné egy feltételezett anyahajó számára, hogy mini-szondákat indítson útjára ezekre a bolygókra, kihasználva a csillaghajó retrográd mozgását" -fűzi hozzá a harvardi aztrofizikus professzor.

Üstököskóma, vagy mesterséges védőpajzs?

Avi Loeb a teóriája alátámasztására a 31/ATLAS egy másik és szerinte szokatlan viselkedésére is felhívja a figyelmet. A professzor szerint az objektumnak nemcsak a pályája, hanem a fénykibocsátása is rendkívül szokatlan. A 31/ATLAS felfedezését követően az észlelési adatok átvizsgálása során rájöttek, hogy a TESS űrtávcső már május 7. és június 3. között véletlenül észlelte az objektumot, 

amely annak ellenére, hogy ekkor még roppant nagy távolságra volt a Naptól, szokatlanul fényes volt, 

fényesebb a mostani állapotánál, noha jelenleg már sokkal közelebb került a Naprendszer belső vidékéhez. A 60 kilométer/másodpercet meghaladó relatív sebesség esetén a 3I/ATLAS csillagközi objektum felszínét érő bármilyen becsapódás tízszer nagyobb mennyiségű energiát szabadítana fel, mint a tömegével azonos TNT robbanóanyag.

Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika-professzora    Fotó: Harvard University

 A 3I/ATLAS és egy 20 méteres aszteroida ütközése 20 megatonna TNT robbanási energiájának megfelelő energiát szabadítana fel, ami nagyságrendileg ezer hirosimai atombomba energiájával lenne egyenértékű. 

A keletkező robbanás óriási károkat okozna a csillagközi objektumban, 

még akkor is, ha ezerszer nagyobb, vagyis 20 kilométer lenne az átmérője, a becsapódó aszteroidáéhoz képest – ez pedig a 3I/ATLAS-nak a fényessége alapján becsült átmérőjével egyenlő- írja Avi Loeb. "Ha a 31/ATLAS kőzetégitest, akkor egy ilyen erős ütközés következtében darabokra szakad... De ha a 3I/ATLAS  idegen űrhajó, akkor a készítői felkészülhettek a hosszú távú túlélésre miközben olyan bolygórendszerek aszteroidaövein haladnak át, mint ami Naprendszerben is van" - véli a harvardi professzor. A 31/ATLAS jelenleg a Naprendszer fő aszteroidaövén halad át, egy olyan régión, amely a Föld-Nap távolság néhányszorosának megfelelő távolságban található. 

A Naprendszer belső vidéke a bolygópályákkal és a kisbolygókka Fotó: Wikimedia Commons

Ebben a régióban körülbelül egybillió 20 méternél nagyobb kozmikus szikla található, amelyek potenciális veszélyt jelentenek a 31/ATLAS épségére. Avi Loeb feltételezése szerint ha a 31/ATLAS idegen űrjármű, az ekkora méretű csillagközi űrhajót a saját védelme érdekében úgy tervezhették meg az alkotói, hogy részecskeáramot permetezzen maga elé, mintegy előfutárként jelezve az útjába kerülő veszélyes kőzeteket, lehetővé téve ezzel a csillaghajó számára, hogy elkerülje a veszélyes akadályokat. A kellően nagy kozmikus részecskéket (jóval egy mikron, a méter milliomod része felett) nem taszítaná vissza a napsugárzás nyomása vagy a napszél, ellentétben a közönséges üstököscsóvákban található és ennél kisebb részecskékkel. Ez azért van így, mert a taszító erők a felület vagy a méret négyzetével, míg a részecske tömege a méret köbével skálázódik. Ezért a nagy részecskék a 31/ATLAS eleje előtt mozognak és egy pufferzónát hoznak létre előtte. 

Loeb és társai nem zárják ki, hogy egy hatalmas csillaghajó közeledik a Földhöz  Fotó: Devianart

Ha ez a zóna nagyjából a Föld átmérőjével egyenlő (12 756 kilométer), akkor a távcsövekben ez néhány ívmásodpercnek felelne meg – ami történetesen a 31/ATLAS előtt észlelhető izzás jellegzetes szögskálája a jelenlegi távolságában. Ha az objektum idegen űrjármű, akkor a mesterségesen permetezett részecskék és a potenciális akadályok kölcsönhatása néhány perces előzetes figyelmeztetést adna a 3I/ATLAS-nak a mért hiperbolikus sebessége mellett - fejtegeti Avi Loeb. A 31/ATLAS képein a nagy részecskékből álló pufferzóna a csillagközi objektum előtt visszaverődő napfény fényudvaraként jelenne meg. A fényt nem kísérnék gázrészecskék, mivel azokat a napszél visszaszorítaná, így használhatatlanok lennének a 3I/ATLAS előtti veszélyes kőzetek jelzésére -fűzi hozzá az asztrofizikus.

Hamarosan tesztelhető lesz az objektum természetes vagy mesterséges eredete

Ez a forgatókönyv összhangban áll a 31/ATLAS jelenlegi adataival. A Hubble űrteleszkóp képe olyan fényt mutat, amelynek néhány ívmásodperc a kiterjedése az objektum előtt, a spektroszkópiai mérések pedig nem mutatnak bizonyítékot olyan molekuláris vagy atomi gázra, ami ezt a fényt kíséri. Másrészt, mi lenne a jelenlegi adatok leghihetőbb természetes eredetű magyarázata? -teszi fel a kérdést Avi Loeb. A megfigyelt előrehaladó fénylést egy porban gazdag csillagközi aszteroida hozhatja létre, amely többnyire nagy porszemcséket bocsát ki a Nap által felmelegített nappali oldalán. 

A 31/ATLAS jelű objektum rendkívüli sebességgel halad a belső Naprendszer felé  Fotó: Olivier Hainaut et al./European Southern Observatory

Ebben az esetben a 31/ATLAS spektrumában megfigyelt vörösödés szintén apró porszemcsék létezésére utal. Ezeket a kisebb porszemcséket azonban a Nap sugárnyomásának vissza kellett volna taszítania, hogy a 31/ATLAS nyomán haladjanak, 

mégsincs bizonyíték arra, hogy a 31/ATLAS mögött üstökösszerű por- és gázcsóva lenne. 

Kis porszemcsék hiányában a vörösödést a 20 kilométeres objektum vörös felszínével kellene magyarázni, az 11/Oumuamuával analóg módon. A 31/ATLAS esetében ezzel az értelmezéssel azonban az a probléma , hogy a rendkívül ritka csillagközi térben fellelhető sziklás "anyagraktár" legfeljebb csak 10 ezer évente képes 20 kilométeres és porban gazdag kőzetaszteroidát szolgáltatni, ám ezzel szemben a 31/ATLAS-t az ATLAS felmérés során kevesebb mint egy évtized alatt fedeztük fel- írja Avi Loeb, a Harvard Egyetem Csillagászati Tanszékének vezetője. 

Avi Loeb professzor   Fotó: Chris Michel, National Academy of Sciences

A tízes beosztású úgynevezett Loeb-skálán, ahol a "0" egy határozottan természetes üstököst, a "10" pedig egy határozottan mesterséges objektumot jelöl, a professzor jelenleg 4-esre értékeli a 31/ATLAS helyzetét. "Ahogy az elkövetkező hónapokban egyre több adatot gyűjtünk a 31/ATLAS-ról, a rangsorom akár 0-ra is csökkenhet, vagy 10-re is emelkedhet. Az, hogy a 31/ATLAS természetes, vagy pedig mesterséges objektum-e, hamarosan tesztelhető, aminek a nemgravitációs gyorsulás pontos megmérése lesz a kulcsa. A nemgravitációs gyorsulás egy természetes, porban gazdag de gázban szegény üstökös esetében a Hubble űrtávcsővel megfigyelt "előtte haladó" porfénylésből becsült tömegvesztés és kilökődési sebesség alapján rendkívül alacsony lesz, a Nap felé néző oldalán keletkező tolóerővel, ezzel szemben egy feltételezett idegen technológiai eszköz tetszés szerinti irányban és szögben végrehajtott pályamódosításra is képes.

A kutatók többségi álláspontja szerint az objektum egy üstökös ( a kép illusztráció)   Fotó: NASA

"A tudomány azért szórakoztató, mert a tények tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük a váratlant" - írja Loeb professzor, aki a csillagközi objektumot egy lehetséges idegen űreszközként azonosító hipotézisét érdekes gondolatkísérletnek nevezi. A csillagászok többsége szerint azonban a 31/ATLAS még ha egy nem is átlagos égitest, mivel a csillagközi térből érkezik, ám ennek ellenére mégiscsak egy érdekes de közönséges üstökös.

Ami eddig bizonyos:

• a 31/ATLAS a csillagközi térből érkezett a Naprendszerbe,
• a sebessége és a pályaszöge eltér ez eddig ismert hasonló intersztelláris objektumokétól,
• nagyobb távolságban fényesebb volt mint jelenleg,
• ám a csillagászok többségi álláspontja szerint ennek ellenére is egy üstökös lehet.