De vajon revideálnia kell-e bármit is a likvidálós kijelentéseiből az ukrán elnöknek a baloldali politikai és sajtóreakciók alapján? Vannak, akik talán rávágják, hogy igen, mert van felháborodás, ám szomorúan kell megállapítanunk: csalóka a kép. Máris megpróbálják elplanírozni, kioltani a minősíthetetlen terrorfenyegetés hatásait és egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz helyzetként leírni a történteket. A balsajtó úgy állítja be, mintha Zelenszkij csupán „gyakorlatilag” tett volna egyfajta „utalást”, s azt sejtetik, mintha pusztán válaszolna Orbánnak, akivel üzengettek egymásnak. A Tisza Párt vezérének reakciójától olvadoznak persze, holott ő képes volt a botrányt eufemizálva arra szólítani az ukrán elnököt, hogy tisztázza a szavait, s ha tényleg ezt mondta, vonja vissza. Mit lehet ezen a nyílt fenyegetésen szerinte tisztázni? És mi az, hogy „ha tényleg”? Viszont tényleg kár volt cinkosan hallgatnia minden agresszív magyarellenes akció nyomán és ezzel felbiztatni az ellenségeinket. Beleegyezőn hallgatott, akárcsak most a magyarellenes európai vezetők.