Lehet, itt van a kutya elásva, mert nagyon közeledik a fránya április 12-e. Ukrajna nem áll jól. Sem a fronton, sem a tárgyalóteremben. Katonáit már szó szerint lasszóval kell fogni, miközben az ukrán futballcsapat buzdításakor tömegével állnak a német és lengyel lelátókon a kék-sárgába öltözött katonaköteles férfiak. Nem érzik magukénak az ötödik éve húzódó háborút, ahogy az anyaországba húzódó kárpátaljai magyarok sem. Donald Trump eközben elzárja Kijevtől az amerikai pénzcsapot. Az uniós tagállamok pedig most vetették el, hogy Ukrajna már jövőre előzetes tagságot – és rengeteg pénzt – kapjon Brüsszeltől. Aranyrudakat is megérhet az ukrán vezetésnek, hogy legyűrje a józanul politizáló Magyarország és Szlovákia ellenkezését, szabaddá téve ezzel az utat további biankó csekkek elől.
Mindennek a tetejébe az ukrán elnök leplezetlenül megfenyegette Orbán Viktor kormányfőt, vele pedig alkotmányos rendünket, közvetve mindannyiunkat.
Nálunk most választási kampány zajlik – ez a dolgok rendes menete 1990 óta, négyévente minden tavasszal, ha esik, ha fúj. Ne engedjük megzavarni se olajcsapelzárással, se fenyegetéssel, se ilyen-olyan pénzszállítmányokkal! Az ukrán befolyásolás elleni kiállást a nagykövetségük elleni tüntetés után a vasárnapi Békemeneten mutathatják ki azok, akik nem kérnek belőle. Hogy ne Zelenszkij nevessen a végén.
