Kínokat, depressziót, halált hozott az elvesztett labdarúgó vb-döntő

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A harmadik részben az 1950-es világbajnokság döntőjéről írunk. A brazilok hazai veresége után több tragédia is megrázta a dél-amerikai országot.

Juan Alberto Schiaffino belövi az uruguayi csapat egyenlítő gólját az 1950-es labdarúgó-vb döntőjében Forrás: FILES

1946-ban a FIFA úgy határozott, hogy négy évvel később, 1950-ben Brazília rendezheti meg a 4. labdarúgó-világbajnokságot. A döntés azonban nem aratott osztatlan sikert. Magyarországon is sokat tanakodtak az illetékesek, mit tegyen az MLSZ, aztán a távolmaradás mellett döntöttek. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy addigra már leereszkedett az országra a vasfüggöny. Mivel a Szovjetunió úgy döntött, nem nevezi be csapatát a vb-re, a szervilis és Sztálin útmutatásait követő magyarok is követték a szovjet példát. Nemcsak mi tettünk így, hanem az 1934-es ezüstérmes csehszlovákok is. A szurkolóknak persze kellett valami elfogadható magyarázat. Az MLSZ azt találta ki, hogy az olimpiára hivatkozik. A FIFA akkori szabályai szerint azok a játékosok, akik világbajnokságon szerepeltek, nem játszhattak az ötkarikás játékokon. Márpedig az MLSZ-nek és a magyar sportvezetésnek nagyon fontos volt az 1952-es olimpián való részvétel. Ám ez az írás most nem a magyarokról szól, hanem a brazil és az uruguayi csapatról. Uruguay az 1934-es és 1938-as világbajnokságon azért nem vett részt, mert megsértődött. Hogy kikre? Azokra az európai országokra, amelyek nem voltak hajlandók elutazni az általuk 1930-ban rendezett első világbajnokságra. 

Az 1950-es vb-győztes uruguayi válogatottra a mai napig büszkék a dél-amerikai országban. Fotó: AFP/Orlando Kissner

1950: minden a brazilok végső győzelme mellett szólt

Ami a két csapat döntőig vezető útját illeti, abban sok hiba nem akadt. A brazilok legfeljebb akkor húzták össze szemöldöküket, amikor a csoportmérkőzések második fordulójában 2:2-t játszottak Svájc ellen. Ez sem befolyásolta azonban csoportelsőségüket. Az már sokkal érdekesebb volt, hogy az uruguayi csapat a vb első szakaszában csak egy csoportmeccset játszott Bolívia ellen. Mivel ezt 8:0-ra megnyerte, vidáman masírozott tovább.

Következett a döntő csoportkör (ezen a világbajnokságon más volt a lebonyolítás, mert a fődöntőbe jutott négy csapat csoportkörben rendezte le az érmek sorsát.) 

Az első körben a brazilok nem botlottak meg, 7:1-re gázolták el a svédeket, míg Uruguay 2:2-t játszott a spanyolokkal.

A második fordulóban Uruguay 3:2-re verte meg Svédországot, míg a brazil csapat 6:1-re a spanyolokat. A mindent eldöntő utolsó körben jöhetett a nagy meccs Brazília és Uruguay között. 

A meccs:

IV. labdarúgó-világbajnokság, döntő: Brazília–Uruguay 1:2 (0:0)
Maracana Stadion, Rio de Janiero, 174 ezer néző. Vezette: George Reader (angol)
Brazília: Barbosa – Augusto, Juvenal, Bigode – Bauer, Danilo – Zizinho, Jair – Friaca, Ademir, Chico
Uruguay: Máspoli – González – Gambetta, Tejera, Andrade – Miguez, Varela, Pérez – Morán, Schiaffino, Ghiggia
gólszerzők: Friaca 47., ill. Schiaffino 66., Ghiggia 79.

A brazil válogatottnak már a döntetlen is tökéletesen elég lett volna a világbajnoki cím elnyeréséhez. Nem volt olyan ember a hatalmas országban, aki ne bízott volna a sikerben, már az aranyat érő döntetlent is sokan kudarcként fogták volna fel. A nagy álmodozás közepette a brazil csapat szövetségi kapitánya, Flavio Costa megpróbált józan maradni. Ő azt mondta, hogy nagyon tart a meccstől. Úgy érezte, hogy játékosai már régen világbajnoknak érzik magukat. 

A brazil sajtó okozta a csapat vesztét?

Mások azonban a fellegekben jártak. Az O Mondo című brazil lap a döntő napján a következő szalagcímmel jelentkezett: „Ezek a srácok világbajnokok.” Angelo Mendes Moraes kormányzó ennél is tovább ment. A politikus a finálét megelőzően a következőket mondta: „Itt állok előttetek, ti, brazilok előtt, akiket máris világbajnoknak tekintek.”

A brazil válogatott, amely elveszítette a vb-döntőt. Fotó: AFP

Mit tettek mindeközben az uruguayiak? 

Iszonyatosan idegesek voltak, hiszen minden pillanatban azt érezték, hogy semmibe veszik őket, hogy lenézik az 1930-as világbajnokot.

A legidegesebb Obdulio Varela, a csapat egyik kiváló játékosa lett. Ő a döntő délelőttjén az újságosoknál felvásárolta a már említett O Mondo című lapot, majd a szállodában arra biztatta csapattársait, hogy azok vizeljék le az újságot. A hivatalos adatok szerint a döntőre 174 ezer ember jelent meg a Maracana stadionban, de a valóságban ennél jóval többen lehettek. Utólag azt sem tartották kizártnak, hogy a hatalmas létesítménybe 200 ezer ember zsúfolódott be. A hangulat olyan pokoli volt, hogy a meccs előtt a himnuszok közben az uruguayi Julio Pérez félelmében összepisilte magát.

Uruguay mesterterve diadalt hozott

Az első félidőben nem esett gól, s ez mindenképpen az uruguayi csapat óriási dicsérete volt, amely nem csinálta magát össze a félelmetes hangulatban. Hozzá kell tenni, hogy a meccset vezető angol George Reader sem került a szurkolók hatása alá, mert korrekten vezette az őrült meccset. Egészen a 47. percig. 

Akkor ugyanis hangrobbanás rázta meg a Maracanát. 

A brazil Friaca – sokak szerint – lesről lőtt gólt, de az angol bíró ekkor már tudta, mi a dolga. Mindez annyira felbosszantotta az uruguayi csapatot, hogy a mindent egy lapra feltevő vendégek a 66. percben Schiaffino révén egyenlítettek. A korabeli beszámolók szerint ekkor lehetett először vágni a csendet a hatalmas stadionban. De az 1:1 még mindig a brazilok vb-elsőségét jelentette. Nem sokáig. A 79. percben Ghiggia belőtte az újabb uruguayi találatot, amely újra sokkolta a brazilokat. 

Alcides Ghiggia, a győztes gól szerzője. Fotó: AFP/Miguel Rojo

Még mindig volt hátra 11 perc. De a brazilok addigra már teljesen összeroppantak. Az addigi művészek lába és keze remegett, így pedig még ők sem tudtak focizni. A dermesztő csendben a 90. percben az angol bíró lefújta a döntőt, Uruguay másodszor lett világbajnok, az ősi ellenfél hazájában, Rióban. A néma csendben a FIFA elnöke, Jules Rimet gyorsan átadta a győztesnek járó kupát, miközben szerte az országban kitört az őrület. 

Több szurkoló szélütést kapott, mások infarktusban haltak meg a vereség miatt. Legendaként vonult be a sporttörténelembe, hogy egy elkeseredett brazil drukker öngyilkos lett, de erre nincs bizonyíték.

Az viszont biztosan megtörtént, hogy a vereségért a csapat három fekete játékosát, Barbosát, Bigodét és Juvenalt vették elő. Barbosa, a csapat kapusa egy 1963-as kerti partin rituálisan elégette a vb-döntő kapufáit, de rajta ez sem segített. Ujjal mutogattak rá az emberek, ő maga mesélte, hogy saját fülével hallotta, amint egy asszony azt mondta a fiának: „nézd, kisfiam, ez az a férfi, aki az egész országot megríkatta.”

A szövetségi kapitány túlélte az elvesztett vb-döntőt

Egy biztos: a brazil válogatott szövetségi kapitánya, Flavio Costa túlélte a döntőt. Ehhez az is kellett, hogy a lefújás pillanatában több száz helyi rendőrt vezényeltek a szakvezető lakása elé, így a feldühödött tömeg nem tudta megrohamozni Costa lakhelyét. Az viszont teljesen biztos, hogy ez a vereség 2014-ig a brazil futball legfeketébb mérkőzéseként vonult be a köztudatba. Az azonban tényleg más kérdés, hogy a 2014-es vb-elődöntő, a Németországtól elszenvedett 7-1-es borzalmas vereség fájt-e jobban ennek a nemzetnek vagy az 1950-ben elveszített vb-döntő.

Ha egy brazil embert kérdeznénk erről, aligha tudna dönteni.