Volt idő, amikor nem igazán kedveltem az „egyrészt, másrészt” tartalmú okfejtéseket. Az igenek legyenek igenek, a nemek meg nemek, oszt passz – gondoltam én is –, nem kenegetünk. Aztán ahogy öregedtem, úgy lettem lassabb (megfontoltabb kissé?) és megengedőbb. Már a magam részéről. Már amennyiben esetünkben ez a jó kifejezés. Mindenesetre a vélt vagy valós igazam körül támadt hercehurcákat kezdtem kissé óvatosabban kezelni. Ez természetesen nem jelenti az igazság relativizálását. Hogy egy Szabó Dezső-i gondolattal éljek, a magyar népnek fejlett az igazságérzete.

És egyébként is. Létezik jó és létezik rossz és ezek felismerhetőek. Gondolkodni, kételkedni és adott esetekben szkeptikusnak lenni viszont felettébb kívánatos. Miként annak felismerése is, hogy általában a leghülyébbek a leghangosabbak. Van egy rendkívül egyszerű módszer, ezt alapesetben már a szüleinktől megtanulhattuk, csak a későbbiekben ugye visz minket a vér. Mielőtt kinyilatkoztatnál, számolj el tízig. Mivel ez nekem gyakran nem volt elég, emeltem a tétet harmincra. Nem mondom, hogy minden esetben siker koronázza erőfeszítéseimet, de a holtig való tanulás őszinte híveként legalább törekszem.

Mondok egy példát, viszonylag friss. 

a XX. század történelmének (véleményem szerint) egyik legaljasabb figurája és az ő ásatag, mocskos dekrétumai, azokon belül is a magyarokra és a németekre vonatkozó kitételei a kollektív bűnösség és egyebek jegyében. És a szlovák parlamentnek némiképp váratlanul sikerült leporolnia az irományt, ráadásul megcifrázni azzal, hogy ha valakinek eszébe jutna ellene szólni a benne foglaltaknak, szabadságvesztéssel sújtható. Amennyiben adunk a szómágiára, használjuk inkább a börtönbüntetés szót, mert a szabadság a megmaradt felvidéki magyarok számára ezzel a gyalázatos lépéssel amúgy is elveszni látszik.

Első reakció, felhorgadás izomból és lendületből. Anyátokat, azt. Kísérőszövegként vesszen Trianon, öregebb vagyok, mint az országotok, mutassatok egy nemest, mit eszik Benes, amit Masaryk, meg ilyenek. A külügyminiszter üstöllést kéresse be a nagykövetet és tartson neki egy rögtönzött történelemórát és jelezze neki, hogy ez már itt a XXI. század, és annak is lepergett a negyede.