Laszkarisz Mária a Bizánci Birodalom örökösének számító Nikeai Császárság uralkodócsaládjából származott. Apja I. Theodorosz Laszkarisz, a nikeai császár volt, anyja pedig Angelosz Anna, aki szintén előkelő bizánci család sarja volt.
Laszkarisz Mária fiatal évei
A dinasztikus kapcsolatok erősítése érdekében II. András magyar király, amikor a Szentföldről hazafelé tartott a keresztes hadjáratából, megkérte Mária kezét fia, a későbbi IV. Béla számára.
A hercegnőt 1218-ban hozták Magyarországra, és két évvel később, 1220-ban feleségül adták Bélához. A házasság mindkét fél számára politikailag előnyös volt: a magyar királyi ház így szoros kapcsolatba került a bizánci uralkodócsaláddal. Máriát férje oldalán királynévá koronázták, és hamarosan aktív szerepet vállalt az udvar életében.
A királyi pár házasságából tíz gyermek született. Gyermekeik közül több is jelentős szerepet játszott a közép-európai történelemben. Lányaik közül Árpád-házi Szent Kinga, Árpád-házi Szent Jolánta és Árpád-házi Szent Margit az egyház szentjei közé kerültek. Margit különösen híressé vált, hiszen róla kapta nevét a budapesti Margit-sziget is. A királyi család életében azonban nemcsak örömök, hanem tragédiák is előfordultak: több gyermekük fiatalon hunyt el.
Laszkarisz Mária fontos szerepet játszott az udvarban
Laszkarisz Mária nem csupán királyné volt, hanem jelentős politikai befolyással rendelkező asszony is. Fontos szerepet játszott az udvari politikában, és több konfliktus rendezésében is közreműködött. Jelentős befolyása volt például arra, hogy II. András özvegyét, Estei Beatrixot végül elűzték az országból. Emellett részt vett abban is, hogy IV. Béla ne ismerje el féltestvérének Beatrix fiát, Istvánt.
A királyné nemcsak politikai, hanem katonai ügyekben is aktív volt. 1268-ban a szerbek elleni hadjáratban személyesen is részt vett. Ez a fajta katonai szerepvállalás rendkívül ritka volt a középkori királynék körében, ezért Mária különleges helyet foglal el a korszak történetében.
Menekülés a tatárok elől
Életének egyik legnehezebb időszaka az 1241–1242-es tatárjárás idején következett el. A mongol hadak pusztítása miatt a királyi család menekülni kényszerült. A királyné Spalatóban (a mai Splitben) és Klisszában keresett menedéket. A menekülés idején két gyermeke, Katalin és az idősebb Margit meghalt.
A tatárjárás pusztítása után IV. Béla és Mária hatalmas erőfeszítéseket tettek az ország újjáépítésére.
A királyné ebben is fontos szerepet vállalt. A hagyomány szerint saját ékszereit is elzálogosította, hogy erődítmények építését finanszírozza. Az ő támogatásával épült ki többek között a visegrádi fellegvár, és a budai vár megerősítése is ekkor kezdődött meg. Ezek az erődítések fontos védelmi szerepet töltöttek be egy esetleges újabb tatár támadás esetén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!