Nehéz szívvel állapítom meg, hogy a nyugat-európai fejlemények Oswald Spengler elméletét követik. A kultúrák – mint a növények – szárba szökkennek, kivirágzanak, majd elpusztulnak. A kivirágzás, a csúcspont időszakán talán még lehet vitatkozni: a 70-es, 80-as évek jóléti állama volt az. Amikor a jóléti szolgáltatásokat (egészségügy, oktatás, szociálpolitika) az állami költségvetés fedezte. Mert a jóléti közgazdaságtan elmélete szerint ezek „pozitív externáliák”, és ha azokat közpénzből fizetik, az előrelendíti a gazdaságot, fokozza a gazdasági teljesítményt is. Vagy még a thatcheri reformok időszaka is beletartozik?
Amerika, de főleg a délkelet-ázsiai kistigrisek, majd pedig Kína is, a szociálpolitikát elhanyagolva és ezáltal költségelőnyöket szerezve a világpiacon háttérbe szorították a nyugat-európai jóléti államokat. Ezt először az 1979-ben kormányra kerülő Margaret Thatcher elégelte meg, a jóléti államot az „eltartottság kultúrájának”, a munkáspárti politikát pedig szocialistának bélyegezve, és lefaragta a jóléti kiadásokat, a szakszervezeteket pedig háttérbe szorította. A brit példát kénytelen-kelletlen valamelyest a többi nyugat-európai ország is követte, Németországban például Gerhard Schröder kancellársága idején. Nyugat-Európa gazdasági versenyképessége így újból javult. De a hanyatlás ma már nem vitatéma, itt van előttünk, benne élünk.
A visszaesést én akkortól számítom, amikor Nyugat-Európában elkezdtek terjedni a hagyományos társadalompolitikával szembeni eszmék. Így amikor a hagyományos osztály- és nemzeti identitást elkezdte felváltani a nemi identitás kultusza.
És nemcsak oly módon, hogy elnyomta, háttérbe szorította az előzőeket, de elfogadottá, sőt uralkodóvá kívánta tenni a nemi devianciákat. Az Amerikából kiinduló woke (ébredés) pedig szégyenletessé tette a fehér ember történetét, megtagadtatta vele a múltját.
Mindehhez járult még a 2015-től Európába tömegesen beáramló, sőt bátorított muzulmán migráció, mely lassan-lassan olyan jelenségekhez vezetett, amelyeket Michel Houellebecq Behódolás című, 2015-ben írt regényében vizionált.
(A német városok muzulmánok által is lakott negyedeiben már ma is elmarad a karácsonyi ünnepi díszítés.) És miközben mecsetek és minaretek épülnek, a keresztény templomok kiüresednek, kulturális intézményekké válnak, ahol mise helyett nem ritkán dobhártyaszaggató beatzene szól. A német általános iskolák súlyos tanárhiánnyal küszködnek, mert a fiatalok nem mennek e pályára, nem hajlandók bajlódni a már nagyrészt migrációs hátterű, idegen identitású gyerekek tanításával.




























Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!