Vajon véletlen egybeesés-e, hogy 

 A Szovjetunió összeomlása, a Varsói Szerződés felszámolása és a szovjet csapatoknak a volt NDK-ból történő kivonása ellenében a Nyugat több alkalommal is megígérte, hogy a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. De 2004-ben már valamennyi volt európai szocialista ország a NATO tagja lett, sőt a három volt balti szovjet köztársaság is. Amikor pedig az amerikaiak megbuktatták az oroszbarát ukrán elnököt, és a nyugatiak felkínálták Ukrajnának a NATO-tagságot, az oroszoknak elfogyott a türelme és támadásba lendültek.

Nem mellesleg az orosz energiáról és nyersanyagokról, valamint a hatalmas felvevőpiacról való lemondás Nyugat-Euró­pát gazdasági válságba taszította. Így 

A Spiegel idei, 14. számát a háborús készülődésnek szentelték. Az egyik cikkben ezt olvashatjuk: 

Elkezdték a második világháborúból megmaradt bunkerek felújítását és újak építését, a kötelező sorkatonai szolgálatot gyakorlatilag már bevezették. Pár héttel ezelőtt a francia vezérkari főnök tett hasonló kijelentést: a franciáknak számolniuk kell azzal, hogy egy oroszok elleni háborúban elvesztik fiaikat. Nyugat-Európában a hadiipar teljes gőzzel működik.

A minap pedig Mark Rutte NATO-főtitkár figyelmeztetett, hogy olyan időknek nézünk elébe, mint az első, majd a második világháború volt, szokjuk a gondolatot. Miért is? Mert az oroszok meg fognak támadni minket. (Vajon miért és hogyan? Amikor még négy év után sem bírnak Ukrajnával.)

Hitlert, miután a szovjet csapatok körbezárták Berlint, a tábornokai figyelmeztették, hogy meg kell adniuk magukat, mert már az emberanyag is elfogyott, a 15-17 éveseket sorozzák be. 

 Pszichiáterek utólag ezeket a torzulásokat vélik felfedezni személyiségében: extrém narcizmus, hisztéria, paranoia, pszichopátia, borderline. Kár, hogy nem előbb, és nem csukták idejekorán zárt intézetbe. Én ide utalnám Mark Ruttét is. Meg a hétgyermekes Ursulát. (Aki mellesleg orvos, és felesküdött, hogy életét az emberek gyógyításának szenteli.)

Neves közgazdász ismerősöm egy magánlevelezésben így fakadt ki: „Örülnék, ha Orbán (is) venné a lapot végre: a süllyedő Titanicon nem a parancsnoki hidat kell elfoglalni, és nem kapitányt kell cserélni, hanem ezt a hajót időben el kell hagyni! Hangsúlyozom: még időben! Mielőtt ez a csürhe magával rántana minket a mélybe!” Tegyük félre az indulatokat és nézzük tárgyilagosan a helyzetet! A magyar gazdaság az egységes piac nélkül életképtelen lenne: külkereskedelmünk több mint kétharmada a többi EU-tagországgal realizálódik. Ezt tehát nem hagyhatjuk el. Továbbá az EU több mint egységes piac; a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásának is teret ad. Gondoljunk arra a több százezer magyarra, akik más EU-tagországban dolgoznak. Talán mégiscsak az uniós kormányrudat kellene kézbe kaparintani.

Nem vagyunk egyedül. 

Így megvan a remény, hogy a vesztébe rohanó Nyugat-Európa közép-európai segédlettel mégis megmenekül.

A szerző közgazdász és társadalomkutató