idezojelek

A Nyugat alkonya – hát már ott tartunk?

Van remény, hogy a vesztébe rohanó Nyugat-Európa közép-európai segédlettel mégis megmenekül.

Kiss Károly avatarja
Kiss Károly
Cikk kép: undefined

Nehéz szívvel állapítom meg, hogy a nyugat-európai fejlemények Oswald Spengler elméletét követik. A kultúrák – mint a növények – szárba szökkennek, kivirágzanak, majd elpusztulnak. A kivirágzás, a csúcspont időszakán talán még lehet vitatkozni: a 70-es, 80-as évek jóléti állama volt az. Amikor a jóléti szolgáltatásokat (egészségügy, oktatás, szociálpolitika) az állami költségvetés fedezte. Mert a jóléti közgazdaságtan elmélete szerint ezek „pozitív externáliák”, és ha azokat közpénzből fizetik, az előrelendíti a gazdaságot, fokozza a gazdasági teljesítményt is. Vagy még a thatcheri reformok időszaka is beletartozik?

Amerika, de főleg a délkelet-ázsiai kistigrisek, majd pedig Kína is, a szociálpolitikát elhanyagolva és ezáltal költségelőnyöket szerezve a világpiacon háttérbe szorították a nyugat-európai jóléti államokat. Ezt először az 1979-ben kormányra kerülő Margaret Thatcher elégelte meg, a jóléti államot az „eltartottság kultúrájának”, a munkáspárti politikát pedig szocialistának bélyegezve, és lefaragta a jóléti kiadásokat, a szakszervezeteket pedig háttérbe szorította. A brit példát kénytelen-kelletlen valamelyest a többi nyugat-európai ország is követte, Németországban például Gerhard Schröder kancellársága idején. Nyugat-Európa gazdasági versenyképessége így újból javult. De a hanyatlás ma már nem vitatéma, itt van előttünk, benne élünk.

A visszaesést én akkortól számítom, amikor Nyugat-Euró­pában elkezdtek terjedni a hagyományos társadalompolitikával szembeni eszmék. Így amikor a hagyományos osztály- és nemzeti identitást elkezdte felváltani a nemi identitás kultusza. 

És nemcsak oly módon, hogy elnyomta, háttérbe szorította az előzőeket, de elfogadottá, sőt uralkodóvá kívánta tenni a nemi devianciákat. Az Amerikából kiinduló woke (ébredés) pedig szégyenletessé tette a fehér ember történetét, megtagadtatta vele a múltját. 

Mindehhez járult még a 2015-től Euró­pába tömegesen beáramló, sőt bátorított muzulmán migráció, mely lassan-lassan olyan jelenségekhez vezetett, amelyeket Michel Houellebecq Behódolás című, 2015-ben írt regényében vizionált. 

(A német városok muzulmánok által is lakott negyedeiben már ma is elmarad a karácsonyi ünnepi díszítés.) És miközben mecsetek és minaretek épülnek, a keresztény templomok kiüresednek, kulturális intézményekké válnak, ahol mise helyett nem ritkán dobhártyaszaggató beatzene szól. A német általános iskolák súlyos tanárhiánnyal küszködnek, mert a fiatalok nem mennek e pályára, nem hajlandók bajlódni a már nagyrészt migrációs hátterű, idegen identitású gyerekek tanításával.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Vajon véletlen egybeesés-e, hogy 

e lassanként gyökereit vesztett és múltját, értékeit megtagadó, gazdaságilag is hanyatló civilizáció háborúba menekül?

 A Szovjetunió összeomlása, a Varsói Szerződés felszámolása és a szovjet csapatoknak a volt NDK-ból történő kivonása ellenében a Nyugat több alkalommal is megígérte, hogy a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni. De 2004-ben már valamennyi volt európai szocialista ország a NATO tagja lett, sőt a három volt balti szovjet köztársaság is. Amikor pedig az amerikaiak megbuktatták az oroszbarát ukrán elnököt, és a nyugatiak felkínálták Ukrajnának a NATO-tagságot, az oroszoknak elfogyott a türelme és támadásba lendültek.

Nem mellesleg az orosz energiáról és nyersanyagokról, valamint a hatalmas felvevőpiacról való lemondás Nyugat-Euró­pát gazdasági válságba taszította. Így 

megkaptuk a történelmi múltjában, osztály- és nemzeti hovatartozásában és nemi azonosságában elbizonytalanított, és minden őrültségnek kiszolgáltatott, gazdaságilag lecsúszó kontinens képletét.

A Spiegel idei, 14. számát a háborús készülődésnek szentelték. Az egyik cikkben ezt olvashatjuk: 

Németországnak nem csak pénzre és fegyverekre van szüksége, hogy megvédje magát. Ha kitörne a konfliktus, a társadalomnak készen kell lennie arra, hogy fiataljait a háborúba küldje. Vajon készen áll rá?

Elkezdték a második világháborúból megmaradt bunkerek felújítását és újak építését, a kötelező sorkatonai szolgálatot gyakorlatilag már bevezették. Pár héttel ezelőtt a francia vezérkari főnök tett hasonló kijelentést: a franciáknak számolniuk kell azzal, hogy egy oroszok elleni háborúban elvesztik fiaikat. Nyugat-Európában a hadiipar teljes gőzzel működik.

A minap pedig Mark Rutte NATO-főtitkár figyelmeztetett, hogy olyan időknek nézünk elébe, mint az első, majd a második világháború volt, szokjuk a gondolatot. Miért is? Mert az oroszok meg fognak támadni minket. (Vajon miért és hogyan? Amikor még négy év után sem bírnak Ukrajnával.)

Hitlert, miután a szovjet csapatok körbezárták Berlint, a tábornokai figyelmeztették, hogy meg kell adniuk magukat, mert már az emberanyag is elfogyott, a 15-17 éveseket sorozzák be. 

Hitler magából kikelve üvöltött: „Hát mire valók a fiatal férfiak, ha nem arra, hogy meghaljanak a hazájukért?” A róla készült legutolsó fényképen felhajtott gallérú köpenyben, reszkető kézzel, fázósan a frontra induló, vál­láig érő gyerekeket búcsúztatja.

 Pszichiáterek utólag ezeket a torzulásokat vélik felfedezni személyiségében: extrém narcizmus, hisztéria, paranoia, pszichopátia, borderline. Kár, hogy nem előbb, és nem csukták idejekorán zárt intézetbe. Én ide utalnám Mark Ruttét is. Meg a hétgyermekes Ursulát. (Aki mellesleg orvos, és felesküdött, hogy életét az emberek gyógyításának szenteli.)

Neves közgazdász ismerősöm egy magánlevelezésben így fakadt ki: „Örülnék, ha Orbán (is) venné a lapot végre: a süllyedő Titanicon nem a parancsnoki hidat kell elfoglalni, és nem kapitányt kell cserélni, hanem ezt a hajót időben el kell hagyni! Hangsúlyozom: még időben! Mielőtt ez a csürhe magával rántana minket a mélybe!” Tegyük félre az indulatokat és nézzük tárgyilagosan a helyzetet! A magyar gazdaság az egységes piac nélkül életképtelen lenne: külkereskedelmünk több mint kétharmada a többi EU-tagországgal realizálódik. Ezt tehát nem hagyhatjuk el. Továbbá az EU több mint egységes piac; a tőke, a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlásának is teret ad. Gondoljunk arra a több százezer magyarra, akik más EU-tagországban dolgoznak. Talán mégiscsak az uniós kormányrudat kellene kézbe kaparintani.

Nem vagyunk egyedül. 

Nagy szerencse, hogy az ameri­kaiak már tavaly megelégelték a gendert meg a woke-ot, Trump ennek köszönheti a megválasztását. A visegrádi négyek közül hárman már visszatértek a normalitáshoz, és Franciaországban is erősödik a nemzeti oldal. Meg Németországban is. 

Így megvan a remény, hogy a vesztébe rohanó Nyugat-Európa közép-európai segédlettel mégis megmenekül.

A szerző közgazdász és társadalomkutató

Komment

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.
Felhasználónév
2024. január 1.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.