Katonákból gyilkológépek: így próbálták harci drogokkal „legyőzhetetlenné” tenni a katonákat

A hadviselés történetében régóta jelen vannak a tudatmódosító szerek. A Drogkutató Intézet tanulmánya szerint ezek az anyagok három fő csoportba sorolhatóak: depresszánsok, hallucinogének és stimulánsok. Bár sok kultúra hitt abban, hogy ezek az anyagok növelik a bátorságot, az állóképességet vagy a harci kedvet, a mellékhatások gyakran kiszámíthatatlannak és veszélyesnek bizonyultak.

Fotó: Szerhij Dolzsenko Forrás: MTI/EPA

Számos kultúra alkalmazott a történelemben különféle tudatmódosító szereket annak érdekében, hogy harcosait megváltozott pszichikai vagy tudatállapotba hozza. A tudatmódosító szerek használata sokszor összefonódott a vallási hiedelmekkel, a közösségi identitással és a háborúhoz kapcsolódó rítusokkal. A Drogkutató Intézet tanulmányában egy-két történelmi kitekintő révén igyekszik végigvenni a tudatmódosító szerek alkalmazásának hátterét a harctéren.

A középkortól egészen napjainkig

Az egyik legrégebbi történet a vikingeké lehet. Az úgynevezett berserkerek viking harcosokból álló csoportot alkottak, akik arról voltak híresek, hogy csatába menet őrjöngő, önkívületi állapotba kerültek, és szinte válogatás nélkül támadtak barátra és ellenségre egyaránt. Úgy tartják, hogy ezt az állapotot hallucinogén gombák fogyasztásával érték el. 

Valószínűleg a piros kalapú légyölő galócát (Amanita muscaria), vagy esetleg a beléndek néven ismert Hyoscyamus niger nevű növényt használták, amely a burgonyafélék családjába tartozik

– írta a Drogkutató, hozzátéve: mindezek mellett kétségtelenül vallási vagy spirituális elemei is voltak annak a tudatállapotnak, amelybe a viking harcosok a csata előtt kerültek.

A következő jelentős előrelépésre több mint ezer évet kellet várni, egészen a második világháborúig. A németek a Pervitint (metamfetamint) szinte korlátlanul adták a német hadigépezet minden ágának. A frontvonalban harcoló katonák Panzerschokoladenak („tankcsokoládénak”) nevezték, mivel a tabletták hihetetlen erő és a legyőzhetetlenség érzetét keltették bennük.

Hitlernek is naponta adott az orvosa Eukodol-injekciókat, egy olyan stimulánst, amely eufóriát okozott, és – mint utólag látható – súlyosan rontotta a döntéshozatali képességét.

A pszichoaktív stimulánsok katonai használata napjainkban sem tűnt el. A Közel-Keleten harcoló fegyveres csoportok körében gyakran emlegetik a captagon nevű amfetaminszármazékot.

A szer egyszerre növeli az éberséget, csökkenti a fáradtságot és fokozhatja az agressziót. A nemzetközi jelentések szerint a captagon előállítása mára Szíria egyik legfontosabb illegális exportbevételi forrásává vált.

Három fő drogtípus a harctéren

A Drogkutató Intézet elemzése szerint a harcosok által használt tudatmódosító szerek három fő kategóriába sorolhatóak:

1. depresszánsok (például az alkohol), amelyek csökkentik az idegi aktivitást és tompítják a félelmet;
2. hallucinogének (egyes gombák vagy növények), amelyek torzíthatják az érzékelést és megváltoztathatják a viselkedést;
3. stimulánsok (például az amfetaminszármazékok), amelyek növelik az éberséget és a fizikai aktivitást.

A hatás csak a mennyiségen múlott

A történelemben a katonák mindhárom típusú anyagot használták – különböző célokkal és eltérő következményekkel, a hatás pedig a leggyakrabban csak a mennyiségen múlott. A túl sok alkohol például könnyen kábultságot és koordinációs zavarokat okozott. A Drogkutató Intézet rámutat: 

innen ered a „groggy” kifejezés is: a brit haditengerészet matrózai a napi rum- és vízadagjuk elfogyasztása után gyakran bizonytalan, kábult állapotba kerültek.

Felhívták a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy a stimulánsok esetében a túladagolás különösen veszélyes volt. A megfelelő mennyiség növelhette az állóképességet és az agressziót, de túl nagy dózis esetén paranoia, hallucinációk, sőt súlyos egészségkárosodás is jelentkezhetett a katonáknál. Nagy adagban az amfetaminszármazékok szívleállást vagy stroke-ot is okozhatnak. A hosszabb távú használat pedig súlyvesztéshez, kimerültséghez és komoly pszichés problémákhoz vezethet.

Könnyű velük az ellenkező hatást elérni

A Drogkutató Intézet szerint a történelmi példák világosan mutatják, hogy a harcosok által használt tudatmódosító szerek soha nem voltak ártalmatlan eszközök, hanem komoly kockázatokat hordoztak. Bár sok kultúra hitt abban, hogy ezek az anyagok növelik a bátorságot, az állóképességet vagy a harci kedvet, a mellékhatások gyakran kiszámíthatatlanok és veszélyesek voltak. 

A stimulánsok túlpörgették a szervezetet, a hallucinogének torzították az érzékelést, a depresszánsok pedig könnyen kábultságot okoztak

– emelték ki, rámutatva: a túlzott használat nemcsak a harci teljesítményt rontotta, hanem súlyos egészségkárosodáshoz, sőt halálhoz is vezethetett. 

„A modern példák azt mutatják, hogy ezek a kockázatok ma sem kevésbé súlyosak, sőt a szerek erőssége és elérhetősége miatt talán még nagyobbak. A pszichoaktív anyagok használata így nemhogy előnyt nem jelent, hanem hosszú távon gyengíti a katonákat és rombolja a hadseregek működését” – összegzett a Drogkutató Intézet.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

További játékainkhoz kattintson ide!