A megható méltatás után maga a szerző vette át a szót. Oltványi Tamás elismerte, hogy nehéz megszólalni Koltai Lajos gondolatai után. – Azért kértelek arra, hogy írj a könyvembe is, mert tudtam, hogy ha a könyv további részét nem is, de ezt biztosan elolvassák. És akkor már a cím megtelik valamivel – mondta. A szerző őszintén beszélt a saját személyiségéről és arról a belső hajtóerőről, amely évtizedek óta útra készteti.v– Valami miatt én ilyen lettem. Nem vagyok könnyű ember, sőt nagyon nehéz ember vagyok. Mert mindig szeretnék ebből a világból valamit megmutatni. Megátalkodottan megyek, kutatok – jelentette ki.
Szavai jól összefoglalták azt a szemléletet, amely a HighLife műsorait és most ezt a könyvet is jellemzi: a kíváncsiságot, az állandó felfedezés vágyát és azt a hitet, hogy a világ legérdekesebb történetei még mindig ott várnak valahol a következő úti cél mögött.
A könyvbemutató végén Oltványi Tamás külön köszönetet mondott a családjának és a munkatársainak, akik az elmúlt években támogatták a munkáját. Megemlékezett az Operaházról is, amely számára személyes emlékeket idéz. A luxus szentélyei valójában jóval több, mint egy luxusról szóló album vagy útikönyv. Egyszerre személyes vallomás, riportgyűjtemény, fotóalbum és digitális élmény.
A kötet lapjain keresztül nem csupán a világ leggazdagabbjainak életébe pillanthatunk be, hanem megismerhetjük azt a kíváncsi, kitartó újságírót is, aki ötven éve ugyanazzal a lelkesedéssel keresi a történeteket.
És talán ez a könyv legfontosabb üzenete: a luxus önmagában nem érdekes. Az ember, a történet, az út és a felfedezés az, ami igazán értékessé teszi. Oltványi Tamás könyve pedig éppen ezekből kínál bőségesen az olvasónak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!