Igen ám, de akkor ki asszisztál Magyar Péterék közjogi ámokfutásához? Elfehéredve, remegő ajkakkal, de Forsthoffer Ágnes vállalta a törvény által rászabott feladatot, és a házelnöki székből átült az államelnökibe. És lássuk be, jól is van ez így. Ebben az állapotban megvárhatjuk, míg befagy a Duna, aminek jegén Magyar Péter majd eldönti, királlyá koronáztatja-e magát vagy köztársasági elnöki hatáskörét foglalja-e össze ily módon: Az állam én vagyok! Szegény Ágnes, aki nehezebben viseli a politikai abúzust, mint Polgár Judit, próbál felnőni a feladathoz. Azt mondta a parlament keddi ülésén váratlanul szólásra emelkedve, hogy rendkívüli közjogi helyzetben áll itt és kell vállalnia a felelősséget. A tisztség méltóságának tudatában és a magyar nemzet szolgálata iránti elkötelezettséggel fogja ellátni feladatát a legjobb tudása szerint. Utóbbiban nem kételkedünk, csak kérdés, mire lesz ez elég. Jó, ha tudja, elnök asszony, hogy a tisztség, amit betölt, éppen most veszítette el a méltóságát, amikor egy tollvonással kipöckölték belőle az előzőleg törvényesen és demokratikusan megválasztott Sulyok Tamást. A magyar nemzet szolgálata pedig nem azonos a róla szóló film beállításait a kormányzással összekeverő miniszterelnök szolgálatával. Úgyhogy ha ismét konfliktusba keverednének, akkor elnök asszony ne engedje magát terrorizálni, megalázni, mert akkor kevés lesz egy mosolygós közös fotó a nemzet egységének megtestesítéséhez. A fentiekből kitűnik, hogy megértjük Forsthoffer Ágnes nehéz, már-már hozzá is méltatlan helyzetét. A helyében sokan visszamentek volna a szállodaiparba. Ám ő inkább beleállt a kihívásba, ami nagymértékben csökkenti együttérzésünket, sajnálni egyáltalán nem tudjuk. Abban a törekvésében viszont maximálisan támogatjuk, hogy a köztársasági elnök intézménye a higgadtság, a nyugalom és a nemzeti összetartozás jelképe legyen, még ha nem is hiszünk teljes szívünkből abban, hogy ezt ő meg tudja teremteni. Abban is számíthat ránk, hogy nem engedjük újabb sebeket ejteni a harag és az indulatok felkorbácsolóit, persze csak akkor, ha Magyar Péter elmúlt hetven napjának viselkedése ott lebegett elnök asszony lelki szemei előtt, amikor vágyait szavakba öntötte. Minden tisztelet tehát Polgár Juditnak és várakozással teli feszült figyelem Forsthoffer Ágnesnek.

Már csak az a kérdés, mi lesz a magyar közjogi rendszer szétverése közben azokkal a politikai árvákkal, akiknek jelenleg se miniszterelnöke, se köztársasági elnöke nincsen. Maroknyi frakciókba tömörült képviselőink ádáz küzdelmet folytatnak a parlamenti túlerő ellen, ami nem is annyira a kormánypárti létszámfölény miatt reménytelen, hanem az egyszemélyes bosszúkampányt folytató miniszterelnök viselkedése miatt rendkívül elkeserítő. A Tisza Párt holdudvarában hemzsegnek a valamikori SZDSZ politikusai, szakértői és tanácsadói, mégis Bóka Jánosnak kell elviselnie, hogy a véres szájú vezérszónok, akinek szobája falán Demszky-poszter sárgult ódonná, fröcsögve emlegeti fel korábbi liberális jelöltségét. De bőszen elvtársazza is a négyből három percet ellenfelei pocskondiázására használó kormányfő a patrióták képviselőit, amin halkan kuncognak a háttérben a szocialisták és a DK delegáltjai, akiket a brüsszeli gazda ültetett a Tisza nyakába. Így alakul a mesterségesen kreált őskáosz a magyar közéletben és politikai gondolkodásban, ahol minden összekeveredik, együtt tapsikol a demokrácia halotti torán a kádári diktatúra hóhéraival az áldozatok jónéhány leszármazottja, mindenki elveszíti identitását, ezáltal pedig ítélőképességét, végül feladja hajlandóságát az önálló gondolkodásra. Nyilvánvaló, hogy ebben mi nem vehetünk részt. Világosan kell látnunk, hogy amit Magyar Péter rendszerváltásnak hív, az egy posztkommunista ellenforradalom, amely során a globalista pénzhatalom az egykori balliberálisokat használja arra, hogy végleg felszámolja a nemzeti érzelmeken és gondolkodáson alapuló politikát. A küldetésünk tehát nem más, mint ez ellen a pusztító törekvés ellen megszervezni a nemzeti ellenállást. Ha kell alulról, kis közösségeinkből kiindulva, szinte illegalitásban. Ha lesz ilyen ellenállás, megtalálja majd vezetőit is. Mandátumkorlátozás nélkül! Magyar Péter önkényuralmának egyszer vége szakad. Valószínű még az előtt, hogy teljes mivoltában kiépülne. Akkor viszont ott kell állnunk megerősödve, világos programmal a kezünkben, ami garantálja nemzetünk és hazánk megmaradását ezekben a zavaros időkben.