Azt tudni lehet, hogy a legendásított Abdul B. – aki egyébként Ballout, de a sajtó meglepően szemérmes az iszlamista terroristák személyiségi jogait illetően – elment Libanonba, onnan Szíriába, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz, de elfogták és börtönbe zárták. Egy kicsit elkésett ezzel az elképzeléssel, Szíria ma már tündöklő nyugati típusú demokrácia, hiszen az egykori terrorvezér ma már öltönyben mászkál és hátat fordított múltjának, vagyis megváltozott. Ezt pedig mindenki elfogadja, elhiszi, hiszen miért is hazudna Ahmed el-Saraa? Abdul B. azonban nem ilyen szerencsés, őt hazaküldték Berlinbe, és megállapították, hogy mindenféle mészárlásokat tervezett, amely nem elegáns, így arra kötelezték, hogy vegyen részt egy deradikalizációs programban. Ez egy zseniális találmány, nagyon nyugatias elképzelés az ember gondolkodásáról. Az alapötlet az, hogy mindenki liberális és a száz virág virágzását várja, befogadó és rácsodálkozik elérzékenyülve a szivárványra. Ha rossz társaságba keveredik, baleset éri, elveszíti a munkáját vagy veszít a csapata, elképzelhető, hogy radikalizálódik. Ezt úgy fogják fel, mint valami betegséget. Abdul B. így járt, radikalizálódott. De mindenre van megoldás.

A rendőrség persze nem tud ilyesmivel foglalkozni, így kiszervezi a radikalizálódott emberek deradikalizálását valami profinak. Ez esetünkben a Violence Prevention Network (Erőszak-megelőző Hálózat) nevű cég. Székhelye Berlinben van, honlapja szerint rengeteg tapasztalatot gyűjtött radikálisokkal való beszélgetések során, akiket igyekeznek deradikalizálni. Mivel a cég működik, feltehetően a rendőrség is elfogadta, a szóban forgó hálózat képes megváltoztatni a beteg gondolkodását, visszafordítani a pokolba vezető úton, és felismerni, hogy az adott ember még mindig radikális-e, vagy már mérsékelt. Ez hasonló lehet azokhoz, akiknek elveszik a jogosítványát ittas vezetés miatt, és olyan előadásokat kell végighallgatniuk, amelyek során a szakértők megmondják, nem szabad ittasan vezetni. Miután letöltötték büntetésüket, s az előadásokat végighallgatták az iszákosok, visszakapják a jogosítványt, azzal a feltételezéssel, hogy most már megértették, mit tettek, és nem követik el újra a gaztettet. A valóságban az iszákos pontosan tudja, hogy nem szabad ittasan autóba ülni, de úgy dönt, nem lesz baj, s azért dönt így, mert ittas. Ördögi kör ez. Abdul B. pedig radikális volt, papírja is volt róla, ott virított a végén, hogy őt át kell gyúrni pszichológiailag. Majd végighallgatja a sokat tapasztalt és vérprofi Erőszak-megelőző Hálózat ezerszer kipróbált és – feltehetően – bizonyított programját, végül megkapja a pecsétet, hogy meggyógyult, a tízes skálán már csak mondjuk hatos a radikalizmusa, azzal pedig lehet élni, munkát is vállalhat, még autót is vezethet. Be is ült, bele is hajtott a tömegbe, majd kiugrott, előkapott egy kést, azzal vagdalkozott egy ­ideig, és hogy, hogy nem, sikerült elmenekülnie, egy napig a teljes berlini rendőrség őt kereste. Amikor megtalálta, állítólag apjának a kertjében, Abdul B. újra késsel támadt a hatóság embereire, akik erre lelőtték. Feltehe­tően komoly vizsgálatok lesznek, mennyire volt jogszerű a halálos végű rendőri beavatkozás.

Az Erőszak-megelőző Hatóság vezetője szerint ők tudták, hogy Abdul B. nem deradikalizálódott, a rendőrség mégse hitt nekik, a profiknak. Pedig ha valakik, ők felismerik, ha a beteg nem együttműködő, csak azt mondja, amit szerinte hallani akarnak a szakemberek. Ezt persze utólag mondta Cornelia Lotthammer, miután kiderült, mégse volt sikeres az egyébként remekül működő módszer. Viszont ha tényleg olyan ügyesek ezen a téren a németek, miért jönnek elő újra meg újra ezek a gyilkosok? Volt vajon a világtörténelemben egyetlen ember is, aki terveket szőtt nagy vallási-politikai gyilkosságra, megvette a fegyvereket, a kaszát, a benzint, a láncfűrészt, majd egy szakember rábeszélte, ne csinálja, ő pedig letett a szándékáról? A reintegráció áll a középpontban, a múltbéli tetteket elfelejtjük, Abdul B. egy potenciális barátunk, nem ellenségünk, bármennyire is meg akart ölni minket. Emlékezzünk: Minden meg van bocsátva.

A soha nem politizáló széplelkek, akik mindenkiben az embert látják és szeretik a lelkét, azért mégis politizálnak. Mert az Erőszak-megelőző Hálózat szerint kétféle szélsőségesség létezik, amivel ők foglalkoznak: vallási eredetű és szélsőjobboldali. Mindkettőről rengeteg toposzt írnak le, miként alakul ki és ők milyen ügyesen kezelik ezeket a lelki kórokat. Szélsőbaloldal nincs, a kalapácsos antifák nem szélsőségesek, az ügyesen felépített vörös hálózatok tagjai nem betegek. Ők egészségesek. Ők a jövő.