A lengyelek szerencséje az államrend teljes felforgatása ellenében, hogy Sulyok Tamással ellentétben az ő polgáraik többsége – több mint tízmillió szavazó – tavaly közvetlenül választotta meg államfőnek a nemzeti-konzervatív Karol Nawrockit, aki így tartós ellensúlyt képez a fősodorral szemben. Az pedig, hogy Tuskék hogyan forgatták fel 2023 óta Lengyelországot, az Átvétel, illetve az Utolsó figyelmeztetés című lengyel dokumentumfilmek magyar nézői előtt is ismert.
Sajtónyelvünkben a varsói gyors a lengyel politikai változásoknak hozzánk sebtében elérkeztét jelenti. Ez egyelőre igaz is, néppárti-liberális kormányfővel és nemzeti-konzervatív köztársasági elnökkel. De milyen tartósnak ígérkezik vajon és mennyire hiteles?
Mennyit ér a Facebook-ájtatoskodás Lengyelországban, ahol a katolikus egyház évszázadok óta a nemzeti ügy zászlóvivője, ha nálunk pedig a hírek szerint a leendő egyházügyi államtitkár „ösztönösen idegenkedik” a nemzettudat fogalmától, az új oktatási miniszter pedig utat enged az LMBTQ-lobbinak? Mennyit ér, hogy Tusk az orosz energiáról való leválást ajánlja ifjú magyar kollégája figyelmébe, ha azt látjuk: Varsóban jóval magasabbak a földgáz- és áramárak a budapestiekénél?
Meddig tartanak a „mézeshetek” a vállak kölcsönös lapogatásával kísérten, ha hamarosan egymás ádáz ellenfelei leszünk, ugyanazokért az EU-pénzekért harcolva? Mennyit ér Magyar Péter álma a visegrádi négyek újraszervezéséről, ha nemsokára magányosan marad a nemzeti-patrióta-szuverenista hármakkal szemben? Nem tudjuk, de majd biztos megírja nekünk a Facebookon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!