A fenti két dologból következik a harmadik, a belső szervezeti kommunikáció minőségének, hatékonyságának megváltoztatása, amire már a kongresszus hozzászólói is több példát mutattak. Kőkemény kritikát fogalmazott meg például Stumpf István, az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, aki szerint azért bukott meg az Orbán-rendszer, mert a becsületesen és tisztességesen dolgozó individualizmus polgári erényét elnyomta a kivagyiságon és magamutogatáson nyugvó kalmári közszellem. De hozzátette azt is, a Fidesz küldetése a megmaradt nemzeti szuverenitás megvédése, a lokális tér visszahódítása. Ki kell egyezni a helyi vállalkozókkal és gazdákkal. A józan ész trónfosztását meg kell állítani, a generációváltást pedig fel kell gyorsítani. Hasonló keménységgel fogalmaztak a budapesti küldöttek, és több vidékről érkezett felszólaló sem rejtette véka alá a kritikáját amiatt, hogy a hangjuk nem hallatszott el a pártvezetés füléig.
A károgók, a huhogók, a fanyalgók figyelmébe ajánlanám, hogy ez a három nagyon fontos lépés volt, de csak az első három. Véget ért a választási vereség óta bizonytalanságban eltelt két hónap, a kongresszus világosan kijelölte azt az utat, amin el lehet indulni mindazoknak, akik tenni akarnak valamit rajongásig szeretett hazájuk megmaradásáért.
De a konkrét lépéseket mindenkinek magának kell megtennie ezen az úton. Nincs már kire, nincs mire várni. Vállt vállnak vetve, kéz a kézben, kis közösségeinkből kiindulva őszre meg kell szervezni a patrióta ellenállást.
