Ezért nagyon bízom benne, hogy miután letette az esküt, Tarr Zoltán is magához tért, és többé nem örvendeztet meg bennünket ilyen orbitális baromságokkal. De semmivel nem volt intellektuálisabb a baloldali kormányzatokon átívelő tanácsadóból kancelláriaminiszterré vált Ruff Bálint költői képe sem, aki egy halálcsillaghoz hasonlította a karmelita, a kabinetiroda és a Belügyminisztérium épületének teátrálisan körbejárt hármasát, ahonnan szerinte elképesztő luxusban, mi több, panorámás kilátásban mérgezték Orbán Viktorék az országot, és vezérelték a féktelen gyűlöletpolitikát. A fröcsögve gyűlölködő Ruff önmagát nyilván az utolsó jedinek gondolja, aki fénykardjával olyan mértékű átvilágítást rendez majd az urizálók és luxizók között, amilyet még nem látott a világ. Milyen kár, hogy Bíró-Nagy Andráson – akivel ketten járnak, mint a sithek, és államtitkárként a jobbkeze lesz – inkább a letűnt idők sötét nagyurainak fekete kámzsája sejlik föl, amiben kiszolgálta és dicsőítette a baloldal egységfrontba tömörült pártjaitól kezdve Márki-Zay Péteren át Magyar Péterig az összes irigy törtetőt, aki Orbán Viktor dicsőségére vágyott. Úgyhogy jobb, ha maradnak a kormányváltásnál, mert ez a kocsistempó inkább posztkommunista rendszervisszaváltás. Mindenesetre el lehet kezdeni dolgozni.