Amíg elkészül az újabb sikersztori Magyar Péterről, addig a miniszterelnök naponta járhatja az előző kormányzat épületeit, megmutathatja az előre bekészített iratmegsemmisítők használati útmuta­tóit, a zsákokat az összetépett szupertitkos dokumentumokkal, amelyeket teljesen életszerűen otthagytak a korábbi minisztériumi dolgozók, meg a Bibliát, ami éppen olyan helyen van kinyitva és aláhúzva, amelyet felolvasva jól felhergelheti a népet. Addig sem azt fogják megkérdezni, hogy miért nem tankolhatnak még 480 forintért. Amíg szénné alázzák a köztársasági elnököt a világ előtt élő adásban, addig sem kérdezik meg a hívek, hogy miért hintik el egy-egy fél mondattal a miniszterek, hogy fenntarthatatlan néhány támogatás és árstop. Amíg szabadtéri kocsmává és buliterasszá alakítják a Kossuth teret, addig sem kell válaszolni arra, hogy miért küldünk dízelt a minket folyamatosan zsaroló Ukrajnának, miközben itthon kifogyóban vagyunk a készleteknek.

A cirkuszrésze már megvan a népnek, ebben már mesteri szintre emelte magát a Tisza Párt, csak az elkövetkező hónapokban az új luxusirodaházuk falai között arról is tanakodhatnának végre a tisztelt képviselők, hogy a kenyeret honnan és mikor fogják a korábban rendszerváltásért imádkozó szavazók elé dobni.