A FIFA és az eső verte szét Lengyelország vb-álmait

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 72. részben az 1974-es labdarúgó-világbajnokságon annak a csapatnak a történetét meséljük el, amely az egész világot elkápráztatta. Lengyelország története tényleg olyan, amire nincsenek szavak.

A lengyel válogatott kapusa, Jan Tomaszewski kivédte Uli Hoeness büntetőjét Fotó: KARL SCHNORRER Forrás: DPA

Kiderült az is, hogy a lengyelek az Argentína elleni első mérkőzés előtt hatszor nézték meg az Argentína–NSZK barátságos mérkőzés filmjét. Ezt az összecsapást 1973-ban, Münchenben rendezték meg, s ezen a németek 3-2-es vereséget szenvedtek. 

Lengyelország tehát biztos továbbjutóként várta az olaszok elleni utolsó csoportmeccset, amelyre 1974. június 23-án, Stuttgartban került sor. Az ellenfél nem akárki volt, hiszen az olaszok 1970-ben vb-döntőt játszottak a brazilokkal. Az olaszok egy dologban bízhattak: a lengyelek biztos továbbjutóként akár szalonremit is összehozhattak volna, amely az itáliai együttes továbbjutását eredményezi. Nem így történt. A teljesen feltüzelt és kegyelmi állapotban lévő lengyel válogatott 2-1-es győzelmet ért el, s ezzel az olasz csapat – szégyenszemre – a csoportmérkőzések után mehetett haza.

Sokan szívrohamot kaptak Lengyelországban

Lengyelország ekkor már futball-lázban égett. A szó szoros értelmében is. A lengyel–olasz találkozó előtt egy ismert varsói orvosprofesszor nyilatkozott a tévében arról, hogy a mérkőzések közvetítésekor hogyan lehet a szívrohamokat elkerülni. Kiderült, hogy a lengyel csapat első csoportmérkőzése alatt az országban sokan kaptak szívrohamot – most képzeljük el, mi lett volna, ha az Argentína elleni mérkőzés valóban szorossá válik –, ezeket az embereket kórházba kellett szállítani. Lengyelország az olaszok legyőzésével túlteljesítette tervét. Csatársora a legtöbb gólt lőtte (három mérkőzésen tizenkettőt), és csak egyedül dicsekedhet azzal, hogy csoportjában mindhárom ellenfelét legyőzte. 

Ekkor már mindenki úgy érezte, hogy a világbajnokság meglepetéscsapata akár földöntúli dolgokra is képes lehet. Olyanok is akadtak, akik azt sem tartották kizártnak, hogy a lengyelek vb-döntőt játszanak. 

S az események tényleg álomszerűen alakultak. Lengyelország előbb Svédországot, majd Jugoszláviát is megverte. Mivel a középdöntő csoportban a házigazda nyugatnémetek is két győzelmet arattak, minden a Lengyelország–NSZK összecsapáson dőlt el, amelyet 1974. július 3-án, Frankfurtban rendeztek meg.

Miért kellett lejátszani a németek elleni meccset?

Nem mindennapi események játszódtak le a kezdés előtt Frankfurtban. A város felett összeállt zivatarfelhőkből óriási felhőszakadás zúdult a stadionra, a pályát elöntötte a víz. Már-már úgy tűnt, hogy nem lehet lejátszani a mérkőzést. Az osztrák vezetőbíró, Linemayer, s magyar kollégája, a partjelzőként dolgozó Palotai Károly is tanácstalanul állt a pálya szélén. A német rendezők mindent bevetettek. A kézihajtású vízszívó hengeren át a tűzoltószivattyúig mindent felhasználtak arra, hogy játékra alkalmassá tegyék a gyepszőnyeget. Ám az emberfeletti munka csak részben járt sikerrel. Normális esetben ezt a meccset nem lehetett volna ezen a pályán lejátszani, mert a labda nagyon sokszor akadt el a vízben. 

A meccs:

XI. labdarúgó-világbajnokság, középdöntő B csoport, 3. forduló: NSZK–Lengyelország 1-0 (0-0)
Frankfurt, Waldstadion 62 ezer néző. Vezette: Linemayer (osztrák)

NSZK: Maier – Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner – Hoeness, Bonhof, Overath – Grabowski, Müller, Hölzenbein
Lengyelország: Tomaszewski – Szymanowski, Gorgon, Zmuda, Musial – Kasperczak (Cmikiewicz), Deyna, Maszczyk (Kmiecik) – Lato, Domarski, Gadocha.

Gól: Müller (77.)

A döntést minden bizonnyal nem az osztrák bíró, hanem a FIFA vezetői hozták meg. Már csak azért is így lehetett ez, mert ugyanez a játékvezető, azaz Linemayer 1973 tavaszán 28 perc után lefújta a Liverpool–Mönchengladbach UEFA-kupa-döntőt – zápor miatt. Pedig az akkori eső a szemtanúk véleménye szerint csak kis csepergés volt ahhoz képest, ami a vb-elődöntőt megelőzően Frankfurtra zúdult. 

Később derült ki, hogy a FIFA egyszerűen hallani sem akart a halasztásról, amely teljesen felborította volna a programot.

Az 59. percben a lengyel Gorgon a tizenhatoson belül felvágta Hölzenbeint. A tizenegyest Hoeness kihagyta, pontosabban a lengyel csodakapus, Tomaszewski kivédte. A 77. percben azonban már ő is tehetetlen volt, mert Gerd Müller 8 méterről leadott lövése nyomán a labda utat talált a lengyelek kapujába. Ezzel a góllal a nyugatnémetek jutottak be a döntőbe, a lengyel csapatnak maradt a bronzmérkőzés Brazília ellen. De erről sorozatunkban korábban már írtunk.