Ismerős, ugye? De nézzük tovább:

„A Parlamentet már épülése közben rengeteg kritika érte, az érdeklődés középpontjában állt. A Pester Lloyd és számos hírlap hasábjain gyakorta találhatunk vele foglalkozó írásokat, melyek elsősorban az épület neogótikus stílusával foglalkoznak. Legtöbben azt kifogásolják, hogy a gótikus stílus teljesen idegen a magyar nemzettől, mivel német jellegű, a katolikus miszticizmus terméke, és holt stílus lévén gátolja a képzőművészet fejlődését.”

„Az eredeti terv szerint az új Országház átadása az 1896. év, a millenniumi ünnepségek csúcspontja lett volna. Az pályázat határidejére beérkezett 19 terv elbírálása, az építkezés nehézségei és a módosítások azonban túllépték az időkeretet (és a tervezett költségvetés határait is), így az épület véglegesen, kívül-belül csak 1904-re készült el. A millenniumi ünnepségek alkalmával csupán a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket hozták be az épületbe. Ám a kész épület sem nyűgözött le egyhangúlag mindenkit, sőt:

»Mert ha igaz, hogy az építészet megfagyott zene, akkor a mi országházunk a legkellemetlenebb kakofónia, amelyet valaha zenekarból, egy ügyetlen karmester kihozott.« (Bobula János, építész, Budapesti Építészeti Szemle)

»Hogy és mint lehetséges, hogy ugyanaz a Steindl Imre, ki ennek a parlamentnek dunai homlokzatát s gyönyörű kupoláját kieszelte, belekeveredhetett abba a példátlan, a más szavára el sem hihető, puszta leírásra elképzelhetetlen barbárságba, amit e parlament belső ornamentikája képvisel. Az ízléstelenség e gigászi voltához képest eltörpül minden egyéb kifogás az új Ház impraktikus volta s költséges építése ellen.« (Ignotus, A Hét)

»Botrányos dolog, hogy az előcsarnokban, társalgókban, lépcsőcsarnokban éktelenkedő és papagáj színeitől kacérkodó apró, szobroknak nevezett figurák vannak. Ezeknek semmi helyük ott!« (Papp Zoltán, képviselő)”

Hát így kezdődött, ez kísérte az útját. Csúnya, drága, felesleges, urizáló, másra kellett volna költeni a pénzt. Ugyanaz a folyó.

A budai Várat rettenetes károk érték a második világháborúban. Gyönyörű épületeinek jelentős része elpusztult. Az Orbán-kormányok pedig elhatározták, hogy visszaépítik eredeti pompájában. Magát a királyi palotát is, és az ikonikus épületeket, a volt Pénzügyminisztériumtól kezdve a Honvéd Főparancsnokságon át A Vöröskereszt Egylet egykori székházáig. De nézzük pontosan a leltárt:

• Lovarda
• Főőrség épülete
• Stöckl-lépcső
• Várkertbazár
• József főhercegi palota
• Honvéd Főparancsnokság
• Budavári Palota A szárnya
• A Várnegyed falai és sétányai
• A Vöröskereszt Egylet székháza
• karmelita

És láss csodát! Az építkezések kezdete óta azt hallgatjuk, hogy: csúnya, drága, felesleges, urizáló, másra kellett volna költeni a pénzt.

Értem én, hogy létezik az a világnézet, amely szerint a csendben rohadó és bezárt Várkertbazár szebb, jobb és hasznosabb volt, mint az eredeti pompájában helyreállított új. Amely szerint jobb volt nézni 1945 óta a Honvéd Főparancsnokság szürkéllő romját, mint az eredeti pompájában helyreállított újat. Amely szerint épületesebb látványt nyújtott a Mátyás templommal szemközti egykori Pénzügyminisztérium szürke torzóként, szocreál elemekkel „feldobva”. S persze sokkal épületesebb volt a Dísz téren a gazfelverte, egy fabódéval ékesített üres telek a Vöröskereszt Egylet pompás palotája helyén.

De az elmúlt tizenhat évben nem az a világnézett uralkodott. Így visszakapta a nemzet a régi Bbudai Várat, amit gyönyörűségtől hüledező turisták százezrei bámulnak és fényképeznek. Igaza van Huth Gergelynek, amikor ezt írja:

„ […] amit látunk, az ízléses és igényes reprezentációja VOLT a feltörekvő, régi fényét visszaszerezni kívánó Magyarországnak. Egy hely, ahol vendégeskedve a világ jobbfajta vezetői e kis nép élni akarását csodálhatták – és persze gyönyörű fővárosunkat.”

Ide ment be tegnap, egészen pontosan a karmelitába és a Vöröskereszt Egylet egykori székházába Commodus a Gladiátorból, vitte magával sok komplexusa közül az apakomplexusát, s mert hiába könyörgött másfél évtizeden át, hogy „szeressetek!”, hát most úgy döntött, inkább odaveti a csőcseléknek apakomplexusa tárgyát, Maximust. A csőcselék pedig ott ül az arénában, és várja a vért.

De nemsokára el fog hangozni az ikonikus mondat: „Nem sokáig tetszeleghetsz már önmagadnak, felség!” Bizony nem.

És azt se feledjük: Commodus az elmúlt években lényegesen többször járt a karmelitában, mint bármelyikünk. Ott könyörgött a szeretetért…