Mindenki csak a sötétben tapogatózik, amikor azt keresi, hogy mi szükség van erre valójában. Az egyik lehetőség a vegytiszta populista népboldogítás. A történelemből jól ismerjük a római „kenyeret és cirkuszt” elvet, ám itt a cirkusz maga a kenyérelvonás. A választópolgárok egy részének mindig fülbemászó dallam, ha a vezetők megregulázásáról hallanak. A költségvetés strukturális problémáit ez a tétel valójában egyáltalán nem oldja meg. Olyan ez, mint amikor a süllyedő hajóból nem a vizet szivattyúzzák ki, hanem kidobják a kapitány iránytűjét, mondván: az is pluszsúly.

Ha a városvezetők tömegesen mondanak le vagy a megbénított képviselő-testületek feloszlatják magukat, az egyenes utat jelent az előre hozott önkormányzati választások kiírásához. A recept a következő: teremts káoszt, gyengítsd meg az ellenfelet, majd lépj fel megmentőként a saját magad által gerjesztett válságban. A kormány így próbálhatja meg idő előtt újrarajzolni a helyi hatalmi térképeket, figyelmen kívül hagyva a stabilitás iránti társadalmi igényt. Nehéz évek várnak ránk, mindenki csatolja be az övét!