Osztrák székek kálváriája morva földön

Két szomszédos és egymással jó viszonyban lévő ország viszonylag felhőtlen kapcsolatára néha apró dolgok is árnyékot vethetnek. Így történt ez most Csehországgal és Ausztriával, amely országok viszonyát kétszáz műemléknek nyilvánított szék hűtötte le.
Amikor a második világháború végén Bécset is bombatámadások fenyegették, az osztrák hivatalok elhatározták, Schönbrunnból és a Hofburgból biztonságos helyre szállítják az ülőalkalmatosságokat. Így került kétszáz szék három dél-morvaországi várkastélyba. A székek itt épen megmaradtak. Sorsukba azonban ismét beleszólt a történelem. A felszabadult Csehszlovákiában a Benes-dekrétumok alapján ugyanis a német kézben levő vagyont elkobozták, államosították, s mivel az uhercicei kastély tulajdonosát, Ottaviano Collato di San Salvatorét a hatóságok németnek nyilvánították, a székek is állami kezelésbe kerültek.
Az államszerződés megkötése után Bécs és Prága szerződést kötött a tulajdonjogi kérdések rendezéséről, amelybe beletartozott a székek visszaszolgáltatása is. Ám az akkori kommunista Csehszlovákia nem mutatott hajlandóságot a székek visszaadására, inkább hagyta, hogy azok a várkastéllyal együtt tönkremenjenek. Időközben egy részüknek nyoma is veszett. Az 1989-es fordulat után a szomszédok felújították a vagyonjogi tárgyalásokat, s az osztrákok nem feledkeztek meg a székekről. Közben a szakemberek megállapították, hogy értékük szinte felbecsülhetetlen, felújításuk pedig legalább hatmillió koronába (nagyjából 48 millió forint) kerülne.
A székek mindmáig a Cseh Köztársaságban vannak, mert – érvelnek Prágában – a műtárgyaknak nyilvánított bútor kivitelét a törvények szigorúan tiltják. Mindeközben Cyril Svoboda cseh főkülügyér javaslatot dolgozott ki arra, hogyan kerülhetnének vissza a helyükre a bűvös székek, visszaadásuknak kérdését ismét jegelték. Svoboda pedig kijelentette, világossá vált, hogy nincs megfelelő akarat az ügy rendezésére, ezért a javaslatot viszszavonta, s nem terjeszti újból a kormány elé.