A robot üzemzavara

Robotnak titulálta Kuncze Gábort tegnapi lapszámunk Vélemény oldalának publicistája. Nem alaptalanul, a szabad demokrata párt elnöke tényleg úgy működik, mint egy primitíven beprogramozott masinéria. Történhet bármi az országon belül vagy kívül, lehet választás, népszavazás, kormányok jöhetnek-mehetnek, ha mikrofont dugnak Robot úr beszélő szerve elé, mindig ugyanaz a nagyon mély fekvésű géphang jön ki belőle: „mi már 1990 óta mondjuk…” Igaz, vannak dolgok, amiket már tényleg 15 éve vagy még régebben hajtogatnak álliberálisaink. És akkor mi van? Attól még, hogy egy tévedést, netán valótlanságot papagáj módjára ismételget valaki, nem válik igazsággá. Azt a precíz Robot is észleli, el is ismeri, hogy az 1990-es választáson még 20 százalék fölötti szavazói hitelt kapott SZDSZ már elég régen az Országház küszöbének horizontját fürkészi. Néhány éve nem ok nélkül vetették fel éppen ők a bejutási limit leszállítását négy százalékra, ennyit ér tehát mindaz, amit ők már másfél évtizede hajtogatnak.
Kuncze tegnap a Magyar Hírlap kompaktnak adott interjút. A Robotba bedobott kellő számú zseton indikálta nyilatkozat lényege – ez a címe is –, hogy ő a mostaninál kevesebb politikust szeretne látni a hazai közéletben, ellenben több államférfit tartana szükségnek az ország fontos, választási ciklusokon átívelő, akut problémáinak orvoslására. Ezzel könnyen egyetérthetünk, valóban alapvető baj, hogy minden választás másnapján megindul a kampány a soron következő megméretésre, és emiatt sorra áldozatul esnek a négy évnél hosszabb futamidejű reformtervek. De ha egyszer ilyen magasra bír szárnyalni egy politikusi felismerés, akkor miként folytatódhat olyan bukórepülésben, ahogyan Kuncze Demszkyről vélekedik ugyanebben az interjúban? A riporteri kérdésre, hogy továbbra is számítanak-e a népszerűségi létrát mostanában békaperspektívából szemlélő főpolgármesterre, Robot így felel: „természetesen, ő dönti el, meddig akar az élvonalban politizálni”, és ha Demszky Gábor úgy dönt, hogy újra indul Budapest vezetéséért, azt szintén természetesnek tartja.
A Kunczéban üzemelő robot alighanem rövidre zárt. Máskülönben egy – nem túl hosszú – pártvezetői interjún belül nem lehet két, egymásnak ennyire ellentmondó dolgot mondani. Sajnos, a riporteri gyakorlat egy ideje kezd illedelmesen leszokni arról, hogy az összevissza hablatyoló, önmaga állításait perceken belül sorra megcáfoló politikusokat visszakérdezze, ez esetben ugyanis azt kellett volna firtatni, hogy ha valóban megsokallta a politikusok szerepét a közéletben, akkor komolyan gondolja-e tovább favorizálni a semmihez sem értő, ígéreteit sorra megszegő, a főváros vezetésével csődöt mondott, az SZDSZ elnökeként is gyorsan leszerepelt, hisztériára hajlamos, kínos magánéleti és közpénzeket érintő skandalumokba gabalyodó Demszkyt? Csak nem reményteli államfőjelöltnek szánja, eddigi érdemei elismeréséül?
Azt a problémát, amiről Robot úr beszél, éppen ez a melléfogás jellemzi a legjobban. Talán Kuncze gépagyában is megzizzent valami, hogy ebből a katyvaszból, amibe a mögöttünk hagyott tizenöt szabad év múltán mostanra jutottunk, igazi, a feladatokra termett, nagy formátumú politikai vezetők, hogy ne mondjuk államférfiak nélkül nehéz lesz kikecmeregni. De akkor meg hogy kerülhet szóba Demszky neve, jövő időbe helyezve? Ez tényleg csak valami üzemzavar lehet.