Divattervezőink – akik akkoriban legalább az öltözködés szempontjából szerették volna már Európában érezni magukat – azóta sikereket aratnak nemzetközi divatfórumokon, s közülük nem kevesen maguk vették kezelésbe azok ruházkodását, akiket addig csak kritizáltak. Az alább következőkben napjaink három magyar tervezőjét kérdeztük meg arról, hogy mennyit változott a politikusok öltözködése az elmúlt tizenöt évben, s miként vélekednek arról, ahogyan az átlag magyar öltözködik.
Hampel Katalin szerint sokat javult a helyzet. Mint mondta, ma már nem látunk a parlamentben vagy tévéinterjú alkalmával fehér teniszzoknit, makkos cipőt és feltűrt ujjú, püspöklila zakót viselő politikust. Hiányolja azonban, hogy politikusaink ünnepi alkalmakkor – más nemzetiségű kollégáikhoz hasonlóan – nem öltenek hagyományos nemzeti viseletet.
S. Hegyi Lucia is derűlátó, bár azt hangsúlyozza, hogy inkább bizonyos pártok és bizonyos tévéműsorok esetében érzékelhető elsősorban a jólöltözöttség. Ezeknek a magyar közszereplőknek stylist vagy öltözködési tanácsadó segít a kifogástalan megjelenésben, ahogyan az Nyugat-Európában már régóta szokásos azok körében, akik a szélesebb nyilvánosság elé állnak nagy rendszerességgel. Hangsúlyozta: büszkeséggel tölt el, hogy már néhány magyar politikus és politikus asszony is divattervezőnél öltözködik. Zoób Kati – akiről, mivel az adás végén nincs kiírva, csak kevesen tudják, hogy a közszolgálati televízió híradósait öltözteti a tévéstylistja segítségével – úgy gondolja, néha már akad, aki át is esik a nagy igyekezetben a ló túlsó oldalára. Szerinte az a politikus lehet a hétköznapi ember számára hiteles, szimpatikus, emberi, akit, ha különböző élethelyzetekben látunk, mindig az alkalomhoz illő öltözéket viseli. Visszatetsző, karikaturisztikus, ha valaki akkor is jól fésült és kifogástalanul, hangsúlyozottan elegáns, ha mondjuk halászlét főz a családja körében egy kerti partin.
Arra a kérdésre, miként öltözködnek napjainkban a magyarok, S. Hegyi Lucia azt emelte ki: szerencsére Magyarországon is egyre több nemzetközi divatház és magyar tervező jelenik meg a piacon, de csak egy szűk réteg engedheti magának, hogy egyedi, méretre szabott ruhát viseljen. Nekik viszont alapvető igényüknek kellene hogy legyen a minőségi öltözködés, mert így fölülről lefelé formálnák az ízlést, és ezáltal generálnák a piacot. Az ízlés nem pénztárcafüggő, a pénztárcával pedig nem jár mindig ízlés. Hampel Katalin szerint elsősorban a magyar fiatalok követik a nemzetközi divatot, míg az idősebb korosztály tagjai közül elsősorban a tehetősebbek öltözködésére jellemző ugyanez. Mint mondta, fájlalja, hogy sokan keresik és vásárolják a nagy reklámmal forgalmazott külföldi cégek termékeit, akkor is, ha azoknál kedvezőbben vehetnék meg a tehetséges magyar tervezők sokkal szebb ruhadarabjait.
– Nemrég Hévízen jártam a polgármesteri hivatalban, és meglepett, hogy minden férfi öltönyt viselt – mesélte válaszképpen Zoób Kati. – Ma persze az öltöny divat, ha a pulóver, kihajtott inggallér lenne a módi, akkor mindnyájan abban lettek volna. A rendszerváltás előtti időkhöz képest sokkal könnyebb Magyarországon jól szabott, jó minőségű, ízléses férfiruhát venni, és a magyar férfiak nagy kedvvel vásárolnak és öltöznek. Sok nő viszont megpróbál ma kibújni a bőréből, férfias karriert befutni, és az öltözködésével is a keménységét hangsúlyozni. Szerintem nem helyes, ha a szerepek felcserélődnek. Számomra fontos, hogy egy női ruha a nőiességet, a lágyságot, a szépséget, a harmóniát fejezze ki.
A rendszerváltás táján fiatal divattervezőktől hallani lehetett azt a vádat, hogy a magyarok nem hordanak színes ruhákat. Mindenki feketében, szürkében, maximum sötétkékben jár. Zoób Katinak az a véleménye erről, hogy a fenti színek fontos, kiválthatatlan alapszínei az öltözködésnek. A fiatal tervezők, akik így nyilatkoztak, talán valamilyen rétegstílushoz viszonyították a magyar öltözködést. – Tény – mondta –, hogy Londonban láttam férfiakat öltönyben és vajsárga, halványrózsaszín mellényben, ilyesmit magyar férfi nemigen visel. De szerintem a magyarok hordanak színeket, talán inkább az a jellemző, hogy egy-egy divatszín végigsöpör az országon, és akkor mindenki abban az egy-két árnyalatban pompázik. Zoób Katinak konfekcióról és a turkálókban vásárolt ruhákról sincs olyan elítélő véleménye, mint sok divattervezőnek. – Inkább sikk manapság turkálóba járni – felelte kérdésünkre. – Izgalmas élmény, amikor ott talál magának az ember az angol szoknyához egy svéd blúzt meg egy blézert. Ma a divatházakat a jó minőségű konfekció tartja életben.
Végül azt kérdeztük a három sikeres és közismert magyar divattervezőtől, mennyi pénzből tudnának kosztümbe, öltönybe elegánsan felöltöztetni egy nőt és egy férfit. Hampel Katalinnál egy hölgy 70–120 000 forintért, egy úr 120–160 000 forintért csináltathat kézműves munkával készített, zsűrizett modelljei közül kosztümöt, illetve Bocskai-öltönyt. Zoób Kati luxus konfekciókosztümje 80 000 forintnál kezdődik, öltönyt 120–150 000-ért lehet nála kapni. S. Hegyi Luciánál az alapanyag minőségétől függően egy kosztüm ára 250 000 és 1 000 000 forint között mozog, míg egy öltönyt 500 000–2 000 000 forintért lehet vásárolni.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
