Elmulasztott történelmi kéznyújtás

Elmulasztottunk egy kéznyújtást a történelemben – ítélte meg a vasárnap történteket Bíró László kalocsa–kecskeméti katolikus segédpüspök. Úgy vélte, bocsánatkéréssel tartozunk a határon túl rekedt magyar testvéreinknek, és azt is kérnünk kell tőlük, ne általánosítsanak a népszavazás eredménytelenségéből. Feltette a kérdést: milyen egységesülés és globalizáció az, amelyben lehetséges, hogy éppen a hozzánk legközelebb állókkal nem vállalunk szolidaritást? A családreferens püspök kétes értékűnek nevezte a nem szavazatokra buzdítók győzelmét, és erős kritikával illette a referendumot megelőző kampányt. – Emberellenesnek nevezhető, hogy azt szabadították fel a társadalom tagjaiban, ami ellen egyébként is küzdenünk kell, ami az egyik legnagyobb nyomorúságunk: az önzést és anyagiasságot. Bíró püspök azt reméli, a kudarc mind többekben fölébreszti majd az igazság, a jóság és a szolidaritás lelkületét.
– Mivel előzetesen nagyon borúlátóan gondolkoztam a népszavazásról, utólag szinte úgy érzem, jó eredmény született – árulta el Szabó István, a református egyház Dunamelléki Egyházkerületének püspöke. Mint mondta, a gyógyulás jele, hogy az utóbbi negyven plusz tizenöt év történése ellenére a szavazásra jogosultak negyven százaléka mégis fölkereste a szavazóhelyiségeket, és nagyobb részük az igent ikszelte be.
Az így is csekélynek bizonyuló részvétel Szabó István szerint ítélet a magyar politikai elit fölött. A református püspök reméli, hogy a múlt vasárnap nemmel szavazók találnak módot arra, hogy revízió alá vehessék álláspontjukat.