Hogyan legyél humoralista (63.)

(AMI AZ ÚJ ESTEMBŐL MAJD KIMARAD)
Múlt-két-hete félbemaradt hetek óta közölt sorozatom. Sőt, még azon belül sem fért ki s így félbe kellett hagynom egyik írásomat, amit most pótolok. Azóta – ugye – megtörtént a „Két – fajta – választás Magyarországon” s ezért ez a „csonka” (írás is), óhatatlanul újabb töltetett kap: a sok(k) beszéd-ígérgetés után most már a parlamenti pártok t é n y l e g e s tevékenységén, érzékenységén, empátia-képességén, szolidaritásán s az ebben való k ö z ö s – nevezőre-jutáson a sor!

HA EGYSZER A SZERELEM VÉGIGSÖPÖRNE A PARLAMENTEN!
A képviselők már nem a nyilvánosságnak, egymásnak beszélnének. Egymásnak illegetnék magukat, egymásnak szépítkeznének. Egymás ruháit-kosztümjeit elirigyelve, ugyanott készíttetnék, ugyanannál a szabóságnál. Ugyanabban a kétsoros öltönyben jelennének meg fellebbezéskor is az Alkotmánybíróságon. A zömében férfiképviselők is, uniszexben.
Eltűnnének a karakterisztikus megkülönböztető jegyek, címkézések, rásütött, alig tapadó bélyegek. A korábbi, más egyéniségére szabott zakók-kosztümök egymáson felemásosan (kétharmadosan) lötyögnének vagy feszülnének – észrevehetően, még a feszült nemzetközi és belső helyzetben is.
Az uniformisok megtévesztenék az alkotmánybírákat, nem tudnák, kinek adjanak igazat… Azt a benyomást keltenék az egyenruhák, mintha egymást kísérnék a képviselők a tárgyalásra, lebilincselően… (szabad lábukkal.) A képviselők az Alkotmánybíróság előtt is egymásnak illegetnék magukat… (időnként illegitimen), egymásnak szépítkeznének. Azt se tudnák már, fiúk-é, e, a avagy már leánkák? És kire (mire!) mondják végül is ki a boldogító igent?!
Mi lenne a világgal, világunkkal, mily jövő várna (nemcsak) reánk?! – ha egyszer a szerelem végigsöpörne a Parlament zegzugos, gigantomániás, törökfürdőre emlékeztető nagymedencéjében?!
(Miközben az alapvető, meghatározó, lényegi kérdések, hej! már réges, de régesten régen! nem ott dőlnek el…) 15? Több évünk, majd’ egy századunk (84 évünk) is v é g l e g elszelelt… (?!)
*
A választás napjára esett a Szentírásból Izajás könyvének 11. fejezetének az 1-től 10-ig terjedő része. (Részben kihagyok belőle, részben tovább jegyzetelem.)

A MESSIÁSI ORSZÁGRÓL
Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, és nem aszerint dönt, amit a fül hall, hanem igazságosan ítéli majd a gyengéket, és méltányosan dönt a föld szegényeinek érdekében (…)
Igazságosság lesz derekának öve, és a hűség csípőjének kötője.
Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, és a párduc a gödölyével heherészik… (bocsánat!) heverészik; borjú és oroszlánkölyök együtt híznak, és kisgyermek terelgeti őket. Tehén és medve együtt legelnek, együtt heverésznek kölykeik, és az oroszlán szalmát eszik, mint a tehén.
A csecsemő a vipera fészkénél játszik, s az áspiskígyó üregébe dugja kezét az anyatejtől elválasztott gyermek. (Isten ments, hogy önkényesen kiemeljem az „elválasztott” szót! mint ahogy korábban sem jelöltem más betűtípussal például a „bölcsesség és az értelem lelke, a „méltányosan dönt” az „igazságosan ítéli majd a gyengéket és a „hűség” szavakat, mondatrészeket.)
Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert tele lesz a föld az Úr ismeretével (…) Ez történik majd azon a napon: Jessze sarja a népek zászlajaként áll, őt keresik a nemzetek, és lakóhelye dicsőséges lesz. Ez történik majd azon a napon: kinyújtja az Úr másodszor is kezét, hogy visszahozza népe maradékát, mely megmarad (…)
P. S. Szinte a lapzártával egy időben jött egy fax dr. Éry Páltól (nevelt fiamtól). Kivonatolva idemásolom: (…) A testvérvárosok mintájára iratkozzunk fel egy listára, melyről elszakított nemzettársaink jelképesen magyarországi „testvért” választanának. (…) Aki(ke)t aztán meg lehetne hívni karácsonyra, húsvétra, nyaralni, lehetne velük levelezni, vagy csak egyszerűen tartani bennük a lelket.