Last minute

Úgy alakult, hogy eddig magyar miniszterelnöknek még nem volt ideje kimenni Irakba, minden más ország kormányfője már meglátogatta saját haderejét. Ez a kormányzó erőkre nézve nem igazán hízelgő ténymegállapítás idézet a Magyar Távirati Iroda szombat reggeli, Gyurcsány Ferenc – a kis magyar Hodorkovszkij – iraki villámlátogatásával foglalkozó tudósításából. Kommunikációs tanácsadói nyilván felhívták a kormányfő figyelmét arra, mennyire kínos és a nemzetközi gyakorlatban példátlan eset lenne, ha a magyar kontingens úgy térne vissza másfél éves veszélyes, hősi halottat is követelő küldetéséből, hogy a politikai főhatalom egyik regnáló birtokosa sem szemrevételezi honvédeink hillai táborát. Medgyessy Péter, mint tudjuk, más úti célpontokat részesített előnyben, utódja energiáit pedig a sikeres hatalomátvétel után lekötötte az otthoni fogyasztásra szánt lendületes látványkormányzás. Miután azonban a parlament bölcs döntése értelmében a misszió mandátuma az év végén lejár, s ezt az egyértelmű jogi helyzetet rövid és teljesen értelmetlen kapálódzás után a kormány is tudomásul vette, a vizit nem volt tovább halasztható. Gyurcsány Ferenc tényleg az utolsó pillanatban érkezett; csomagolás közben lepte meg az alakulatot, a hírek szerint egy polc szétcsavarozásában is segédkezett. Fellépésével azt sugallta, az ő személyes elhatározásából tölthetik már itthon a kontingens tagjai a karácsonyt, holott szándéka szerint legalább a tavasz végéig Irakban tartotta volna a honvédeket, a korábbi hazatérés nem neki, hanem a Tony Blair unszolására nemet mondó mumusának köszönhető.
Az iraki last minute út kormányzati kommunikációja egyébként újabb bizonyítéka annak, hogy a Gyurcsány-kabinet elődje diszkriminatív, velejéig antidemokratikus tájékoztatáspolitikáját folytatja. Az esélyegyenlőségi miniszter asszony figyelmére érdemes módon juttatták előnyhöz a hírversenyben a lojális Népszabadságot, amely szombati címlapján exkluzív, szélesvásznú tudósítást közölhetett a gyurcsányi vizitről, színes fényképpel a címlapon az indulás előtti pillanatokról. Az anyagból kiderül, hogy a látogatás felettébb kockázatos, emiatt is kezelték államtitokként (?) az utazás időpontját. Talán ennyi is elegendő annak alátámasztásához, hogy ideje hazahozni katonáinkat.
Ha már ott volt, nyilatkozott is a miniszterelnök. Azt mondta például, hogy az alakulat Magyarországot védte. Hát persze, mint annak idején az Isonzónál vagy a Don-kanyarban. Aztán sajnálkozott egy kicsit, mert a részt vevő NATO-tagok közül csak mi hívtuk most haza katonáinkat. Emiatt senkinek ne legyen álmatlan éjszakája: a szövetség több állama eleve nem csatlakozott Amerika háborús koalíciójához, a baloldali spanyol kormány pedig hivatalba lépésekor azonnal visszahívta csapatait. Sőt a jövő évi NATO-missziót – amelynek keretében parlamenti felhatalmazás nélkül küldhet százötven honvédet Irakba a magyar kormány – sem támogatja egyöntetű lelkesedéssel mindegyik tagállam.
Gyurcsány Ferenc azt is bejelentette, hogy hazánk több mint négymillió lőszerrel és 77 darab T–72-es harckocsival kívánja segíteni az iraki kormányt. Megjegyzem, a harckocsi támadó fegyver, a szóban forgó típus hozzáértők szerint különösen városok ostromakor tehet nagy szolgálatot. Ha az iraki választás valóban demokratikus lesz, s nem a megszállók, hanem a nép akarata érvényesül, akkor Bagdadban valószínűleg fundamentalista síita kormány alakul. Bizonyára örülnek majd az értékes ajándéknak.