Megaláztatás

A nagyvilágnak egyre jobban elege van a bárdolatlan magyar kormányból. Úgy tűnik, a Köztársaság téren kívül zajló eseményeket nem feltétlenül a werberi forgatókönyv alakítja. Gyurcsányék három fronton is súlyos vereséget szenvedtek a héten. Spirituális értelemben a Vatikánban mondott csődöt a gyűlöletgépezet, a Freedom House jelentése a magyar kormány kifelé sugárzott demokráciaképét zúzta szét, végezetül az Európai Bizottság sütötte rá a szégyenbélyeget a gazdaságpolitikájával is köznevetség tárgyává vált posztkommunistákra.
A vatikáni vesszőfutás után nem túlzás azt állítani, hogy a magyar szocialisták kiírták magukat a kulturált viselkedésű európai politikusok sorából. A pápai állam ősi falai sok mindent láttak már, de arra aligha akadt példa, hogy egy miniszterelnök feljelentse országa katolikus egyházát. Gyurcsány Ferenc azt a viselkedésbeli minimumot sem tudta teljesíteni, amelynek betartására még a létező szocializmus idején regnáló helytartók is kínosan ügyeltek. Senkit ne tévesszen meg, hogy a Vatikánban feltűnő szelídséggel fogadták Gyurcsány alaptalan vádaskodását. Azt már Szophoklész óta tudjuk, hogy a némaságnak is hatalmas súlya van.
Aztán következett az újabb pofon, a Freedom House jelentése. A Magyar Távirati Iroda meglehetősen féloldalasan számolt be a New York-i székhelyű emberi jogi szervezet 2004. évi értékeléséről. Hangsúlyozták, hogy a Freedom House „szabad” minősítéssel jellemezte Magyarországot, de egyetlen szóval sem ismertették a szervezet érvényben lévő, részletes országminősítését, amely rávilágít a 2002 óta eltelt időszak súlyos kormányzati mulasztásaira. Ha elolvassuk a 2004-es jelentést, kiderül, hogy az Orbán-kormány utolsó esztendejéhez képest hazánk számos területen alaposan visszaesett. Beszámolnak továbbá a közpénzeket elnyelő K&H-botrányról, és ennek nyomán széles körű korrupciót észlelnek Magyarországon. Szerintük a kormányzati munka zűrzavaros, az „üvegzsebprogram” nem hozott eredményeket, a közszolgálati média pártatlansága finoman szólva is megkérdőjelezhető. Nagy kár, hogy az MTI csak a vizsgálatok végeredményét közli fél mondatban, de mélyen hallgat arról, hogy hazánk tekintélyét a szocialista–liberális kormány valósággal szétzilálta a nagyvilágban.
Ha mindezek után bárkinek kétségei maradtak volna Magyarország megítélését illetően, vessen egy pillantást az Európai Bizottság tegnap kiadott közleményére. Világosan kijelentik, hogy a magyar kormány nem tudta korrigálni az államháztartási deficitet. Szankcióval csak azért nem sújtanak bennünket, mert egyelőre nem vagyunk tagjai az euróövezetnek. Az efféle megszégyenülések nem szerepeltek a kormánypárti politikusok köszöntőiben unióba lépésünk éjszakáján, csak a ránk váró paradicsomi állapotokat festették le ékes szavakkal.
Gyurcsány Ferencnek alaposan végig kellene gondolnia a saját szerepét. A szegényes év végi bizonyítvány még akkor is nehezen menthető, ha jól tudjuk, nem szabad választások útján, hanem kisstílű hatalmi játszmák kegyeltjeként, belső puccsal került a kormány élére. Sportminiszterként vagy miniszterelnökként a romhalmazért mindenképpen felelős. Demagóg ígérgetéseinek egyetlen kézzelfogható eredményeként a jól prosperáló, bizakodó 2002-es Magyarországból fásult, elszegényedő, külföldről nézve egyre kevésbé szerethető országot faragtak.