Nemkívánatosak

A voksokat újraszámlálják, ugye? – költhetnénk át a klasszikus mozifilm címét. Nagy a zavar a kelet-európai ízű népszavazási blamázs miatt. Karikatúrákban, gunyoros megjegyzésekben nincs is hiány a bagatellizáló baloldalon: ha már a demokrácia alappillére, a számtan ilyen nyilvánvaló erodálódásnak indult, tanácsosabb haladó humorizálással elhülyéskedni az egészet. Fájdalom a kettős állampolgárságról szóló népszavazással kapcsolatban, lévén inkább sírnivaló, ez a régi recept egy az egyben nem alkalmazható. Szükség van hát szenzációs összeesküvés-elméletekre is. Szili Katalint például nyilvánvalóan csak Miskolcról importált polgári körösök fütyülhették ki a Márai-szoboravatón: a megalázott felvidéki magyaroknak, büszke kassai polgároknak ugyanis tudvalevőleg nincsen meg sem a magukhoz való eszük, hogy a pesti kormánypropagandát értelmezzék; sem szájuk a fütyülésre.
Ilyen frenetikus humorizálási alkalmakkor Kuncze Gábor, a liberális poénbomba sem maradhat talonban. A minap a közszolgálati kereszttűzben például nekiszegezték a kérdést: hogyan kommentálja azt, hogy a Magyar Polgári Szövetség a népszavazás után őt is nemkívánatos személynek minősítette Erdélyben, s elmegy-e ezek után oda valamikor is? A karakán liberális válasz nem késett: „Amikor akarok, merthogy ez körülbelül nem érdekel, nem is jelent semmit. És most nem is akarok arra hivatkozni, hogy mondjuk nem indultam román párt listáján a legutóbbi választásokon, úgyhogy én éppen akár még kívánatos személy is lehetnék, szemben azokkal, akik meg ebből a körből elindultak. (…) Most tovább folyik a hangulat gerjesztése és hergelése, ilyen és hasonló megnyilvánulásokkal, amelynek az lesz majd a következménye, hogy Magyarországról nem mennek a határon túli területekre, nem mennek a vendéglőikbe, nem mennek a szállodáikba, nem mennek a boltjaikba vásárolni. Hát ez aztán nagyon jó lesz a határon túli magyaroknak.”
Mit mondjak: csorgott a könnyem, úgy rázott a röhögés ilyen orbitális szellemesség hallatán. Elképzeltem az öntudatos anyaországi magyart, akiben az „ilyen és hasonló” hergelések miatt felmegy a pumpa, leányrózsaszín gondolatvilágában Szász Jenő meg Kasza József lesz a magyarság fő-fő visszamozdítója, s szent fogadalmat tesz, hogy be nem teszi a lábát a székely vendéglőkbe, szállodákba és boltokba – forduljanak fel ott, ahol vannak. Igaz, ez a Gyurcsányék és Kunczéék által bujtogatott, öntudatosan kirekesztő szavazópolgár eddig sem igen tette be a lábát Erdélybe (a nagyváradi bevásárlóturizmus nem számít). Ha betette volna, és saját szemével látja, milyenek ott a viszonyok – nem lehetne ilyen ócska dumákkal turisztikai és fogyasztói bojkottot sugalmazni neki. Az a helyzet, hogy „a határon túli területekre” ezután is főként azok mennek, akik eddig mentek. És ők kapják a szemükbe mindazt a keserűséget, amelyet a Hiller- és Kuncze-fanok okoztak a kitagadottaknak. Mint amikor a pap a szószékről azokat ostorozza, akik nem járnak vasárnapi misére, de csupán azok hallják, akik ott vannak.
Kuncze persze nem ilyen bátor, amilyennek mutatja magát. Ha az volna, Székelyudvarhelyen vitézkedne, nem az Angol utcában. Gyáva népnek pedig nincs hazája – hacsak Szigetszentmiklóst és vidékét nem tekintjük annak. Liberális pártelnöktől pedig megdöbbentő azt hallani, hogy én bezzeg „nem indultam román párt listáján a legutóbbi választásokon”. Ezek szerint Horváth Aladár nem kerülhetne fel az SZDSZ listájára, se Farkas Flórián a Fidesz listájára. Igaza van lapunk egyik szerzőjének: ez az SZDSZ nem liberális párt. Csupán „úgynevezett”.