Trükkös költségvetés

Szigorú tél előtt állunk. Ráadásul sziszegnek az emberek. Sziszegnek, mert nem érzik, hogy eljött a Medgyessy-időszakban megígért és a Draskovics-éra idején megvalósultnak hazudott jóléti rendszerváltás. Felszisszennek a lakótelepen élők, amikor összevetik a tavalyi és idei kiadásaikat. A legújabb felmérés szerint egy zuglói 1+2 szobás panellakás 2003-ban még 507 ezer forintos kiadása 2004-ben várhatóan 650 ezer forintra emelkedik. Ez majd harmincszázalékos növekedés. Statisztikusok szerint nagyon kellett csökkenni a luxusautók árainak ahhoz, hogy ilyen rezsi mellett a statisztikai hivatal hétszázalékos inflációt tudjon kimutatni. Erre valószínűleg még Mellár Tamás – akinek lehet, azért kellett távoznia a Központi Statisztikai Hivatal éléről, mert pontosan megjósolta az idei hivatalos infláció mértékét (7 százalék) – sem lett volna képes. Sziszegnek a közalkalmazottak, mert tudják már: egy darabig nem hallják majd Kiss Pétertől és Csizmár Gábortól az emberi fülnek oly kedves: „bérfelzárkóztatás”, sem pedig Gyurcsány Ferenctől a „Munkahely!, Munkahely!, Munkahely!” kezdetű nótát. Hogy a „Több pénzt az embereknek!” című szocialista szlogenekről ne is beszéljünk! Sziszegnek, mert a miniszterelnök azt mondta, túl drága az állam működtetése. Ez elég ahhoz, hogy szimatot kapjanak, és rájöjjenek, mi is van az új magyar szociáldemokrácia programjában nekik megígért nyitott ajtók mögött. Sok pedagógus már látja: fel is út, le is út van mögötte. Sziszegnek a vasutasok, mert a MÁV vezetősége jóval a forgalmi érték alatt, könyv szerinti értéken (érdekes, a rendszerváltás kezdetén ez pont fordítva volt) akarja eladni a vasút sportingatlanjait. A zuglóiak, mert kereskedelmi központ épül a földalatti végállomása mellett. A pécsiek, mert a helyi önkormányzat bagóért szabadul meg értékes ingatlanaitól. A kistelepülések, mert veszélyben van a helyi közlekedés: lába kél a Volán-buszoknak.
Megint mások szitkozódnak. Szitkozódnak az importőrök, amikor visszatartják áfa-visszaigénylésüket. A kisvállalkozók, mert mindenüvé utánuk nyúl a fiskus polipja. Az egészségügy vezetői, mert újabb milliárdos összeg kerül ki az egészségügyből: a szaktárca a költségvetési maradványösszegek zárolására szólította fel intézményeit. Szívják a fogukat a nyereséges állami cégek vezetői is: a még nem is létező nyereségosztalékra vonnak el tőlük előleget Draskovicsék. A Ház előtt fekvő költségvetés elfogadásával lehetnek tehát még problémák.
Ugyanakkor szivárognak a hírek a Pénzügyminisztériumból: nem véletlenül távozott a közelmúltban a miniszter egyik közeli munkatársa, és a menesztéséről sem teljesen alaptalanul röppentek fel információk. Mint ahogy nem voltak alaptalanok a kreatív könyveléssel, az államháztartási bevételek és kiadások ide-oda tologatásával kapcsolatos hírek sem. Áder János szavait (ne ravaszkodjon miniszterelnök úr, segítek számolni) nyugodtan megismételhetné valaki Draskovics nevére címezve is. Jó alkalom kínálkozik erre azután, hogy hétfőn délután, amikor a nemzeti tábor még a népszavazás utáni gyomorgörcsökkel volt elfoglalva, a Pénzügyminisztérium és a KSH – szép csendben, halkan, hogy senki meg ne hallja – egy adattengerbe és megfejthetetlen szakzsargonba bújtatott közös közleményben tette közzé, hogy az államháztartási hiány összegéből ezentúl levonják, értsd: a Pénzügyminisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal közösen levonja a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket. De valamit elfelejtettek hozzátenni. Azt, hogy erre legfeljebb 2007 márciusáig lesz lehetőség. Így a 2006. évi választások után hivatalba lépő kormánynak – akarja, nem akarja – azonnal és helyből több mint kétszázmilliárdot kell hozzáadnia a költségvetés kiadási oldalához. És azt is elfelejtették hozzátenni, hogy az ilyen manővereket sehol sem nézik jó szemmel.
A gazdaság szereplői újabb megszorításokat látnak szükségesnek. Az államháztartási deficit többször módosított, 5,3 százalékos hiánya sem látszik immár tarthatónak. A kormányválság óta 40 százalékkal megnőtt az államadósság. A fizetési mérleg adatai aggasztóak. De súlyosak az érvei azoknak is, akik a további nadrágszíjmeghúzás ellen foglalnak állást. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke nem véletlenül mondta nemrégiben, hogy a közcélú kiadások nagysága Magyarországon egyáltalán nem nagy. Így azután egyre többen kiáltanak „kinövő” gazdaságpolitika után. Gyurcsány kinőni, Draskovics inkább kivédeni akarja a szaporodó konfliktusokat. Kettejük közül ma a miniszterelnök látszik a kormányosnak: ő nyomja a gázt, Draskovics a féket. Bizonyos jelek azonban arra utalnak, Gyurcsány luftot rúghat, ha kierőszakolja a forint gyengítését. Az ezt követő áremelkedési hullám nyomán a sziszegés elviselhetetlen fogcsikorgatássá válhat. És végképp megrendülhet a bizalom a magyar kormány iránt, nyugati politikai és befektetői körökben is. Megfontolandók ezért Mosonyi György, a Joint Venture szövetség elnöke és Széles Gábor nyilatkozatai: a fiskális és a monetáris politika egységének és kiszámíthatóságának szükségességére hívják fel a figyelmet. Érdemes továbbá vigyázó szemünket a fizetési mérlegre vetnünk, ahogy erre figyelmeztetett nemrégiben a jobboldali elfogultsággal egyáltalán nem vádolható Csaba László is. Mert a hamu alatt, ha nem is izzik, de szunnyad a parázs. Szendergő devizahitel-tulajdonosok és politikusok, ébresztő – üzeni egy elemző.
Az a baj, hogy nem jut levegőhöz a gazdaság – mondta a minap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Úgy tűnik, mégis van még egy leheletnyi szusszanás a magyar költségvetésben, hogy a Szülőföld-program révén friss erdélyi levegőt juttasson a gazdaság vérkeringésébe. Az új magyar szociáldemokrácia programja, amely nyugalmat ígért a tehetőseknek, nyitott kapukat a középrétegeknek, a legjobb úton van ahhoz, hogy romániai honfitársaink körében váljék valósággá. A magyar gazdaság szárnyra kél, hogy – sok kis Mudura közvetítésével – a romániai magyarokat is pártfogásába vegye. Mert az autópálya-építések beindulása óta tudjuk: ahol a kormányfő emberei megjelennek, ott nagy a jólét. A belső hiányunkat pedig egy darabig finanszírozzák még a külföldi befektetők.