Ügyes

Úgy kellett a szerencsétlen időpontra kitűzött népszavazás a D–209-es kódjelű miniszterelnököt megpuccsoló szocialistáknak, mint egy falat kenyér. Nagy adag demagógiát bevetve ismét lehetett riogatni a határon túlról beáramló újdonsült magyar állampolgárokkal, hogy tudniillik tönkreteszik a költségvetést, befekszenek előttünk a kórházi ágyakba, az elfekvőkbe, az ő nyugdíjuk miatt lesz kevés a mi nyugdíjunk, a mi gyerekeink nem férnek majd be az állami finanszírozású egyetemekre. És ez mind semmi, az SZDSZ-es Eörsi Mátyást a maradék józan ítélőképessége is cserbenhagyta, hiszen szerinte ezek a külhoniak majd a jobboldali Fideszre szavaznak. Hát persze, Markó Béláék szíves közbenjárására – tesszük hozzá. Eörsi nyomokban még fellelhető józansága akkor illant el mindörökre, amikor a marihuánaszívás szabadságának elvonása miatt úgy nekiesett az alkotmánybíráknak, mint bolond tót az öreganyjának.
Érthető ez a médiaszereplés lehetőségéért, az ingerküszöb átlépéséért folytatott folyamatos ádáz küzdelem a nagyító alatt is alig látszódó társadalmi beágyazottságú párt korifeusai részéről. Hiszen Gyurcsányék most énekelték ki a szabad demokraták szájából az egyetlen hitelesnek tűnő lózungot a pártállami titkosügynök-hálózat leleplezésének szándékával. Ráadásul a hálózatot működtető elvtársak pontosan tudják, hogy az úgynevezett demokratikus ellenzékbe hány szt-tisztet, besúgót küldtek.
Ha az ügynökkártya kiszkábésok általi kijátszása mellett még megemlítjük a profi módon szervezett kommunikációval a kormányfő iraki berepülését az uzival meg a kevlársisakkal, akkor leszögezhetjük: az utóbbi évek legnagyobb költségvetési hiányát „kitermelő” baloldali kormányzatnak sikerült elterelnie a figyelmet a 2002-es választások előtt szótagolva elhazudott, ám azóta immár a negyven százalékot is meghaladó gázáremelésről, a felpörgetett privatizációnak nevezett suba alatt szinte ellenőrizetlenül zajló végkiárusításról, az egyre több gyanúval és korrupcióval övezett közbeszerzésekről, a szakadék szélén álló büdzséről, az infláció növekedéséről, a forint árfolyamának folyamatos kormányzati támadásáról, a reáljövedelem csökkenéséről. Miközben a közjogilag legitim, ám a társadalmi norma szerint ugyancsak illegitim kormányfő és pártelnök minisztere a kettős állampolgárságról szóló népszavazást közpénzből, alkotmánysértő módon, a náci propaganda eszközeit sem nélkülözve sikerrel befolyásolta, aközben a referendum végeredményét semmibe veszik vagy éppen elhazudják.
A magyar nemzet fennmaradásáért felelősséget vállaló polgárok ma úgy érzik: kisebbségbe kerültek a saját hazájukban, ideje a kisebbségi ombudsman hatáskörébe utalni a magyar kisebbség sorsát, és eszerint újratárgyalni a Tilos Rádió- és a Paizs Miklós-ügyet.
Lehet persze, hogy ez volt a célja az idegen, iraki bábkormányt ajándék tankokkal is kiszolgáló kormánynak, de az is lehet, hogy csupán a figyelmet akarják elterelni a baloldalon dúló össznépi lopásról. Kiderült a napokban, hogy a több száz milliárdos privatizációs bevétel sem az államháztartás hiányát fogja csökkenteni, mint az energiaszolgáltatók privatizációja idején, 1995-ben, hanem csupán annyit eredményez majd, hogy kedvezőbb hitelkonstrukció mellett adósítják el tovább az országot. Már az sem zavarja őket, ha napról napra kiderülnek a disznóságok a közösségi tulajdonban lévő vállalatoknál, önkormányzatoknál kifizetett öt-tíz-húsz milliós jutalmakról. Százmilliós végkielégítésekről, a holdudvari klientúra lezsírozott közbeszerzési eljárásokkal való kiszolgálásról.
Lehet, hogy tudják: ez a harács lesz a végső.