A kebelméretekről

A mai magyar női lakosság nem elhanyagolható része mellnagyobbítást, illetőleg zsírleszívást szeretne kérni az illetékes hatóságtól. Hogy legyen nagyobb a mellük, a pocakjuk meg kisebb. Orvosok szerint a százezret is megközelíti azoknak a száma, akik ilyen műtétre spekulálnak, tele van velük a rendelő. Kétharmaduk állítólag azzal indokolta döntését, hogy lépést kell tartania a tökéletes testű hírességekkel, hadd ne mondjak neveket…
Mi van ilyenkor? Részemről a döbbenet. A magyar lakosságnak ebben a pillanatban az a legnagyobb problémája, hogy mekkora keblei vannak, meg hogy hájas-e. Nem az, hogy miért lettünk világ szégyene a kettős népszavazás örvén, ahol a nemzet orrba vágta önmagát…
Meg kell nagyobbítani a magyar melleket, a zsírokat meg leszívni. Így lesz több a magyar. Megkapaszkodom az ajtófélfában (biztonsági öv nincs), a traverzek talán fennmaradnak. Mellnagyobbítás és zsírleszívás – ez itt most a kérdés. Itt tartunk, kedveseim. Egy teljes ország tokkal, vonóval. Nem az a baj, hogy hatvannégy vármegye helyett csak tizenkilenc áll a térképen, hanem hogy egy számmal nagyobb bögyöm legyen, amivel versenyezni tudok a szomszédasszonnyal. Szégyen és szomorúság. Bú.
Elintéztük magunkat, ha a magyar lakosság a nemzettudat helyett a mellnagyobbításra és a zsírleszívásra szakosodott. Árpád népe, hej! Nekem a korábbi mellméretekkel is tetszik a magyar női lakosság, a túlsúlylyal sincs bajom – a világnézettel annál több, ott kéne javítani. Pillantás a tükörbe, az mindent elmond.