A pánmagyar

Gyurcsány gyufát gyújtott Európa felett – jelentette ki Anna Malíková szlovák politikus, a magyargyűlöletéről elhíresült Ján Slota pártjának társelnöke. Hogy Malíková asszony pontosan mire is gondolt, az persze nem világos, de a Szlovák Nemzeti Párt munkásságát ismerve alighanem mellékes kérdés. Slota elnök viszont ennél is tovább ment tegnapi nyilatkozatában: ő egyenesen magyar katonai veszélyről beszél, lázálmában magyar honvédek lépik át a Dunát, sőt maga a miniszterelnök vezeti őket, hogyisne, hiszen minden magyar egyet akar: területi revíziót. Malíková, Slota és társai zsigerileg gyűlölnek mindent, ami magyar. Ha Rákosi vagy Kádár élne, feltehetően hasonló címkéket kapna a szlovák sovinisztáktól.

Rákosi és Kádár már nincs ezen a világon, az ország miniszterelnökét Gyurcsány Ferencnek hívják. Jó hír ez a szlovák nacionalistáknak, még ha nem is tudnak róla. Gyurcsány, a pánmagyar… Még viccnek is rossz. Vegyük például a szociálliberális kormány szomszédságpolitikáját, amelyről a szerencsétlen és dilettáns jelzőkön kívül hirtelen nem is jut más az ember eszébe. Bár Medgyessy és Gyurcsány minden igyekezetével megpróbálta elsorvasztani a Magyar Állandó Értekezletet, utóbbi meglepetten tapasztalhatta, hogy a határon túliak Szabadkán mégis tanácskozásra gyűltek össze. Gyurcsány Ferenc nélkül, tegyük hozzá, akinek a hiányában, lám, mégis megszövegeztek egy felettébb tartalmas, egységet felmutató zárónyilatkozatot.

És ekkor fordult a kocka. Gyurcsány ráébred, hogy a Kárpát-medencében egészen jól megvannak nélküle magyarok milliói. Aligha véletlen, hogy villámgyorsan találkozót kezdeményezett Bugár Bélával és Kasza Józseffel, a felvidéki és délvidéki magyarság meghatározó vezetőivel. A milliárdos miniszterelnök alaposan kivágta a rezet, sikerült olyan konkrétumokat megfogalmaznia, mint például: „Az a törekvésünk, hogy azokat a pontokat keressük, ahol egyetértés van, amelyek előreviszik azt az ügyet, amelyben hiszünk. Közös dolgunk egy erősebb, együtt élő és együtt tartó magyar felelősség.” Szavak, szavak, szavak. Ennek az országnak kezd elege lenni a hangzatos szólamokból, miniszterelnök úr! Éppen Gyurcsány Ferencnek kellene a legjobban tudnia, hogy nem kevesen élnek közöttünk, akiket az ilyen „magyar felelősség”-féle miniszterelnöki kijelentések egészen egyszerűen összezavarnak. Akik pedig valóban magyarságban és felelősségben gondolkodnak, alighanem pontosan emlékeznek arra, hogy milyen érvekkel utasította el a határon túli magyarok állampolgárságát. Az volt a miniszterelnök igaza arca, kár is lenne erről vitatkozni.

„Amit a magyarok művelnek, attól a kétszáz esztendeje halott szlováknak is fel kéne támadnia poraiból, hogy a koporsójából kikelve végre jól pofán vágjon valakit.” A változatosság kedvéért ezt is a gyűlölködő zsolnai polgármester, Slota jelentette ki, alighanem ismét borgőzös állapotban. Amikor Gyurcsány Ferenc a reflektorfényben bájolog Déri fényképész masinája előtt, és semmit nem tesz hozzá érdemben a határon túli magyarság ügyeihez, az ilyen beteg emberek malmára hajtja a vizet. Márpedig ez több, mint bűn: hiba. Annak is a történelmi fajtájából, amely a dolgok természeténél fogva maradandóbb bármilyen aktuálpolitikai balfogásnál.