Az apa-fiú viszony mindig bonyolult

Egy apa és a fia történetét mesélem neked, és történetükben sok-sok más történetet, amelyeket nem nekem, neked kellene elmondanod, megtisztítva a csalástól, az árulástól, mert érzem, elárullak téged, mindkettőnket elárul a beszéd – mondja Schein Gábor Lázár! című kisregényének elbeszélője halott apjának. Az ember életének katartikus eseményei többnyire egymásnak ellentmondó inspirációkkal hatnak; jelen esetben a veszteség és az apai intelem az, ami befelé fordulást parancsolna, ugyanakkor a végiggondolásra és a számvetésre ösztönöz.
A kisregény, akár a puzzle, darabokból építkezik. Apró momentumokból, ahogyan hajdanvolt képek, ízek, szagok villannak fel az emberben, fotók, képeslapok kerülnek elé, sokszor hallott történetek jutnak az eszébe. S mire ezen összefüggő darabok a helyükre kerülnek, kirajzolódik egy elhallgatásokkal, rivalizálással, harccal teli apa-fiú kapcsolat, M., a kisregény apjának élete a kirekesztéstől és a jóakaratú szomszéd pincéjében való bujkálástól, a megkeményedésen, az évtizedeken keresztül szinte megszállottan, több állásban végzett munkán át az öregedésig. Képet kapunk egy csalásokkal terhelt, ám ennek ellenére az egymásrautaltság okán megmaradó házasságról. Megismerjük egy 20. századi zsidó család sorsát.
Schein Gábor kisregénye tárgyilagos és pontos. S noha a kettős narráció mintegy eltávolítani igyekszik az írót a történettől, a mondatokon végig átérzik, hogy aki a papírra vetette őket, vagy ismeri azt a világot, amelyet megjelenít, köze van hozzá, és/vagy ritka érzékenységgel rendelkezik. Ennek köszönhető, hogy a kisregény szövetén átüt, felismerhetővé válik egy letűnt korszak a maga viselkedési, mentalitásbeli jellemzőivel. „A kockázat nélkülit, a biztosat választani munkában, férjben, sőt még csak nem is választani, elfogadni és betölteni az első zugot, amit az élet felajánl, és ha lehet, a leróhatatlan tartozás érzésével meg is szeretni ezt.”
Az utóbbi időben az irodalmi elméletek nálunk mintha ellentmondtak volna a történetek egyáltaláni létezésének. A Lázár! című kisregényben a következőket olvashatjuk: „Mert nem válik-e minden szükségszerűen történetté, amint lenni akar, nem egy történet elmondása teremtette-e a világot, pontosabban többé, mert sosem nyerhetünk bizonyosságot a dolgok felől, minthogy a teremtésnek nincsen más módja a mesélésen kívül?” Mondhatnánk, meglepő ez egy magyar írótól. Ám adódik a kérdés: van-e, lehet-e más?
Schein Gábor kisregénye megrázó, nagyszerű könyv. Rendes körülmények között bizonnyal több figyelmet kapna. Többet is érdemelne.
(Schein Gábor: Lázár! Jelenkor Kiadó, Pécs, 2004. 135 oldal. Ára: 1900 Ft.)