Hernyókkal borított házfalak, tarra rágott erdők, nyálkás úttestek – ritka élményben volt részük tavaly nyáron a Bakony közeli településeken élőknek. Az égből hulló szőrös rovarok inváziója az előzetes hírverések ellenére meglehetősen nagy riadalmat okozott. S károkat, hiszen az éhes egyedek megrohamozták a csemetekerteket, szőlőket, gyümölcsösöket. Több mint százan fordultak orvoshoz, mert bőrpírt, viszketést okoztak a testükre tapadt hernyók, mások allergiás tünetekre panaszkodtak.
Akadt tehát bőven olyan esemény, ami miatt a gyapjaslepkékkel alaposan megismerkedhetett a közvélemény. Ez a faj öreg kontinensünkön, valamint Ázsiában és Észak-Afrikában honos. Tengerentúli elterjedését emberi mulasztás idézte elő. Etienne Leopold Trouvellot, a francia származású amatőr rovarász 1869-ben Bostonba vitt néhány petecsomót, mert arra gondolt, a gyapjaslepke által készített selyemmel megcsinálhatja a szerencséjét. Ehelyett az történt, hogy néhány hernyó kiszabadult. Mivel odaát nem voltak természetes ellenségei, húsz év alatt gyorsan elszaporodott, és komoly károkat okozott. Azóta a rovarász nevét a szakemberek sokat emlegetik, hiszen a gyapjaslepke közel száznegyven év alatt Észak-Amerika egyik legjelentősebb erdészeti kártevőjévé vált.
– Ez a hernyó nem válogatós, számos fa levelét szívesen eszi – tájékoztatta a szakmai hallgatóságot a minap a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) által szervezett tanácskozáson Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet erdővédelmi osztályának vezetője. A gyapjaslepke kedvence a cser- és a kocsányos tölgy, nem véletlen, hogy robbanásszerű elszaporodása általában e fák egyik tipikus élőhelyén, a Bakonyban figyelhető meg. De ha ráviszi a szükség, a falánk hernyó nem veti meg a fenyőt, a gyümölcsfát, a díszcserjét és a szőlőt sem. Így volt ez tavaly is, amikor a petékben nyolc-tíz hónapig áttelelő lepkeutódok április végi, május eleji kikelésükkor – a hideg tavaszi idő miatt – nem találtak fogyasztható faleveleket maguk körül – derült ki Vaspöri Ferenc, az Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) Veszprém megyei igazgatójának beszámolójából, aki a legutóbbi invázió eseményeit idézte fel az MTA konferenciáján. Ha a fiatal hernyók a lombkoronában éhesen maradnak, selyemfonalon ereszkednek le a fák ágairól, és rábízzák magukat a szélre, táplálékdúsabb vidékre utaznak a levegőben. Tavaly a szokásos 5-10 kilométer helyett 40-50 kilométert repültek. Így olyan tájakon is tömegesen tanyát vertek, ahol jöttüket semmi sem jelezte előre.
Az eddigi megfigyelések szerint a gyapjaslepkék inváziója 8-10 évente fordul elő. Egy-egy felszaporodás között e rovarok egyébként csendesen élik az életüket. Az erdészeti megfigyelőrendszer 1961 óta jegyzi fel minden esztendőben a károsított erdők területét. Az első csúcspont 1966-ban volt, ekkor közel 32 ezer hektárt rágtak meg a hernyók. Legutóbb, 1994-ben valamivel több mint 34 ezer hektárt rögzített a statisztika. Ezzel szemben a 2004-es esztendőben már 130 ezer hektár erdőben szabadították meg a fákat leveleiktől lepkeutódok. Veszprém megyében a károsított terület egyharmada teljesen kopasz lett, a nyár közepén téliesre változott a táj. A szakmai tanácskozáson is elhangzott: augusztus végére már a legtöbb erdő úgy-ahogy felgyógyult. Ugyanakkor a gyengébb növények – elsősorban a kocsányos tölgyek – leveleit megtámadta a lisztharmat. Azok a fák, amelyeket jobban megviselt a 2003. évi szárazság, a hernyótámadást sok esetben már nem heverték ki, elpusztultak.
A forró, aszályos nyár kiváltó oka lehet az általában két évig tartó gyapjaslepke-invázióknak. A 2003-as rekordhőség után már ősszel látható volt, hogy minden eddiginél nagyobb felszaporodás várható – állapította meg Vaspöri Ferenc. Mindez a fák törzseire, az ágak hajlatába lerakott, sárga színű, vastag gyapjúszőrzettel borított petecsomók számbavételekor látható. Az ezzel kapcsolatos felmérést a tavalyi eseményekre tekintettel most a szokásosnál is alaposabban végezték el az erdőgazdálkodók és az erdészeti hatóságok. A kapott adat meglehetősen elgondolkodtató. Az összesített előrejelzést Szepesi András, az ÁESZ szakembere tette közzé. Ebből világosan kiderül, hogy a kétéves invázió idén éri el a csúcspontot. A petecsomókkal fertőzött terület nagysága 280 ezer hektár, ami duplája a tavaly károsított területnek. A petecsomók alapján az is valószínűsíthető, hogy csak Veszprém megyében százezer hektáron rágnak majd a hernyók, ami közel annyi, mint idén az országos adat volt. Nagyobb invázió várható Borsodban, Somogyban, a Mátra vidékén és Baranyában. Az előrejelzést jelentősen módosíthatják a petéket, hernyókat pusztító paraziták és az időjárás. A szél jócskán beleszólhat az események alakulásába. Kedvezőtlen esetben a rágással sújtott terület a petecsomóval fertőzött erdők két-háromszorosát is elérheti.
A beszédes adatok ellenére a szakemberek nem tartják katasztrófának sem az idei, sem pedig a várható hernyótámadásokat. A közvéleményt sokkoló események az erdészek szerint az erdők természetes életéhez tartoznak. Főként a minapi ázsiai szökőár ismeretében fogalmaz úgy Csóka György, hogy szerencsés az az ország, ahol a gyapjaslepke tömegszaporodását nevezhetjük katasztrófának. Ilyen ország közvetlen környezetünkben kettő is akad, hiszen Romániában például 1988-ban 695 ezer hektáron pusztított a hernyó, és Horvátországban sem ritka a százezer hektáros nagyságrend. Ugyanakkor Ukrajnában és Szlovákiában csak tízezres nagyságrendet jegyeznek, Ausztriában és Németországban pedig nem számottevő a gyapjaslepke jelenléte.
Mindez természetesen nem vigasztalja a hernyótámadásban érintett erdőtulajdonosokat, ültetvényeket gondozó gazdákat. A statisztikai adatok láttán azon települések lakói sem nyugodtak, akik átélik majd a kellemetlen égi áldást. Mindenki a megfelelő beavatkozást sürgeti. Szepesi András, az ÁESZ erdészeti monitoringosztályának vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy az eltúlzott vegyszeres védekezés más rovarokat is elpusztít, felboríthatja az erdőkben a természetes ökológiai egyensúlyt. A felszaporodás magától is összeomolhat ott, ahol idő előtt elfogy a táplálék. A gyapjaslepkék ellenségei megerősödtek, különösen a baktériumok, a gombák, a vírusok, valamint a gyilkos fürkészdarazsak okozhatnak a hernyók körében komolyabb pusztítást, járványokat. Ennek ellenére nagyon fontos a megelőzés, mert erős hernyótámadás esetén nemcsak a magról kelt egyéves csemetéket és a más okból már legyengült állományokat, hanem a mezőgazdasági kultúrákat is érheti kár. Az érintett szakemberek részvételével gyapjaslepke-bizottság alakult, mely országosan 34 ezer hektáron tartja szükségesnek a permetezést; folyik az érintett területek kijelölése. Az MTA-konferencia idején viszont még senki sem tudott számot adni arról, hogy a hektáronként 10-15 ezer forintba kerülő védekezéshez rendelkezésre áll-e majd az agrártárcánál a megfelelő pénzforrás.
origo.hu
Szörnyű motorosbaleset Pécsváradon; kiderült, ki hibázott
