Ígérgetések földje

Már az első nyolcszáz nap is sikeres és lelkesítő volt. Hiszen a Medgyessy nevével fémjelzett időszakban soha nem látott bőség szakadt az országra. Akkoriban ezt sulykolták a koalíciós pártok szószólói meg a lakájlelkületű független médiumok, a kritikus, kétkedő hangokat fölényes agresszivitással lehurrogták. Aztán Medgyessy kifulladt a maga diktálta tempótól, és a még dinamikusabb, tettre készebb Gyurcsány váltotta fel (le). Azóta száz nap telt el, s kiderült, a Gyurcsány-kormány az elődjénél is sebesebben repíti hazánkat a tejjel-mézzel folyó Kánaán felé. Megfontolt elemzők szerint is kéjes gyönyörűség volt az elmúlt száz nap egyéneknek, kisebb és nagyobb kollektíváknak egyaránt. Csak a múltba révedő árokásók, reakciósok, nemzeti értékekkel manipuláló jobboldaliak érzik cudarabbul magukat, de ők alig teszik ki a lakosság felét, így a haladó szellem szempontjából elhanyagolható kisebbséget alkotnak.
Boldog ország az, amelyiknek a miniszterelnöke elégedett – saját magával. Márpedig Gyurcsány Ferenc esetében a felfuvalkodott önteltséggel hiba nincsen. Bámulatos sikerszériát tulajdonít magának és kormányának, mi, egyszerű halandók alig győzzük élvezni azt a sok szépet és jót, amit tőlük kapunk. Itt van mindjárt a munkavállalók majd’ ötven százalékát érintő személyi jövedelemadó-csökkentés. A kisjövedelműek kimaradtak belőle, de őket úgyis csak összezavarná a sok bonyolult számolgatás. Viszont ők is részesülnek a másik nagy sikerből, miszerint az egyéb adó- és járulékfajták növelésének eredményeként összességében több közterhet viselünk idén, mint tavaly. Minden egészséges szemléletű állampolgárt büszkeséggel tölt el a tudat, hogy több pénzzel járul hozzá a köz boldogulásához, még akkor is, ha ahhoz a bizonyos „közhöz” semmi köze sincs. Hatalmas sikerként kell elkönyvelni, hogy tavaly nem növekedtek a bérek, a nyugdíjemelés mértéke alulmúlta az inflációs rátát, a beígért 400 ezer munkahely helyett 30 ezer újabb munkanélkülit sikerült teremteni, hogy romlott az ország versenyképessége, viszont terven felül nőtt a költségvetési hiány, és előkelő pozíciót vívtunk ki az eladósodott országok rangsorában. Ám a Gyurcsány-kormány első száz napjának legnagyobb sikere az, hogy még mindig vannak emberek, akik a gátlástalan és bárgyú propagandaszólamait elhiszik. Az ő biztatásukra mondjuk, hogy miniszterelnökünk kifogyhatatlan a népbutító ötletekből, ezért az ellenzéket lejáratni szándékozó „szellemességekből”, a valóságot meghamisító hazugságokból, félrevezető szólamokból továbbra is osztályon felüli lesz az ellátás. Nem csak a nemzeti petíció „munka, otthon, biztonság” követelését züllesztik egyszerű szlogenné, az efféle kisajátítás tőlük természetes, ellopják, kiforgatják, kiüresítik, megalázzák a haza, a hűség, a nemzet, a magyarság, a tisztesség, az igazság, a szabadság kifejezést is, az lesz számukra a felülmúlhatatlan siker.
A Gyurcsány-féle kormánynak még 450 napja van hátra. Ha az eddigi lendülettel és szorgalommal folytatják az ország kifosztását, hazánkat még a ciklus lejárta előtt – szökőár nélkül is – katasztrófasújtott övezetté nyilváníthatják. S akkor nemcsak az uniós támogatásokra tehetnék rá szociálisan érzékeny mancsukat, hanem az ENSZ-segélyekre is. A miniszterelnök pedig újabb két pokrócot áldozhatna a rászorulók javára, az ország hosszú távú felvirágoztatásának jegyében.