Leszámolás a német jóléti illúziókkal

A CDU és bajor testvérpártja, a keresztényszocialista CSU a közvélemény-kutatások szerint joggal remélhetik, hogy 2006-ban – nyolc év után – ismét a kormányrúdhoz kerülnek. A nemritkán késhegyre menő vitáik kereszttüzében az egyik legelszántabb „reformátor”, Friedrich Merz alapjában szeretné átalakítani Németországot.

A komoly hangsúly-eltolódásokat tükröző egyeztetések során a német kereszténydemokraták táborában a szociális piacgazdaság két alapértéke, a társadalmi szolidaritás és a piacelvűség közül az utóbbi látszik felülkerekedni. E folyamatban nagy szerepe van Friedrich Merznek, a CDU képviselőjének és elszánt reformtörekvésének. A katolikus politikus sokáig a CDU egyik csillagának számított, de idén szeptemberben tisztázatlan körülmények között megvált frakcióvezető-helyettesi tisztségétől és CDU-elnökségi tagságától. Gondolatai azonban továbbra is hatnak pártjára és a német kereszténydemokráciára. Ezeket foglalja össze legutóbbi, augusztusban megjelent könyvében Csak az fog fennmaradni, aki megváltozik címmel.
A könyvben Merz először országa általános helyzetét elemzi, kiemelve, hogy csupán 26 millió járulékfizető dolgozó tartja el a több mint 80 millió lakost, a regisztrált munkanélküliek száma pedig tartósan négymillió fölött stabilizálódott. A politikus szerint komoly aggodalomra ad okot az is, hogy az emberek közösségi kötöttsége lazul, illetve a gyereknevelők aránya egy évtized alatt valósággal visszazuhant. Mint írja, új célokat kell kitűznie az oktatáspolitikának, hogy az egyetemeket olyan diplomások hagyják el, akikre valóban szüksége van az országnak. Nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy míg egyes helyeken a tehetősek gyerekei ingyentankönyvet kapnak, máshol az óvodáért is megfizethetetlen összegeket kérnek.
Merz éles szavakkal bírálja a topmenedzsereket, akik felváltva ülnek a nagy cégek felügyelőbizottságaiban, és elbocsátásuk esetén hihetetlen összegű végkielégítést kapnak. Végül a bonyolult és állandóan változó adórendszer miatt fejezi ki aggodalmát, hiszen aki jövedelmének több mint a felét az adóhivatalnak kénytelen befizetni, leginkább azon fog gondolkodni, hogyan spóroljon ezen kötelezettségén. A többség nem ilyen Németországot akar, hanem egy újra erős és dinamikus államról álmodik. Ehhez viszont sok mindennek meg kell változnia. Mindenekelőtt – írja Merz – le kell számolni a jóléti illúziókkal. Az emberek mentalitásának is alapvetően át kell alakulnia, s világossá kell válnia előttük, hogy az államtól elvárt jóléti intézkedésekhez szükséges összeget nekik kell előteremteniük.
Merz érvei hatásosnak bizonyulnak, hiszen a CDU és a CSU legutóbbi gyűlései iránymutatásai szerinti döntéseket hoztak. A méltán népszerű szociális piacgazdaság történetében új fejezet kezdődik.