Moszkva vendége Abbász

Oroszország támogatja a Mahmúd Abbász vezetésével a palesztin–izraeli fegyveres szembenállás megszüntetésére tett lépéseket – jelentette ki Vlagyimir Putyin, miután tárgyalt a Palesztin Hatóság új elnökével, aki moszkvai látogatáson ott tartózkodik. Elemzők eközben azt latolgatják, hogy a Kremlnek sikerülhet-e visszaszerezni valamennyit a Szovjetunió 1991-es széthullása után megfogyatkozott közel-keleti befolyásából.

Hagyományosan erős volt Moszkva befolyása a Közel-Keleten a Szovjetunió felbomlásáig, jegyzik meg a látogatás kapcsán született moszkvai kommentárok, kiemelve, hogy a térség arab országaiban egészen 1991-ig, sőt némi módosulással azután is erős pozíciókkal rendelkezik a Kreml. Különösen szoros szálak fűzték az Izraellel határozottan ellenséges viszonyban lévő szovjet vezetést a palesztinokhoz. (Ennek egyik folyományaként Abbász 1982-ben a moszkvai Kelet-kutató Intézetben védte meg kandidátusi értekezését.) Ez a kapcsolat az utóbbi időben sem nevezhető rossznak, tény azonban, hogy egyrészről a palesztinok számára fontosabbá vált néhány más reláció, másrészt Moszkva kiegyensúlyozottabb viszonyra törekszik Izraellel is. Teszi ezt nem csupán a nagy- számú orosz ajkú bevándorló miatt, de közelítette a két országot a terrorizmus elleni harc is. Oroszország ugyanis ezt elsősorban az őt érintő észak-kaukázusi konfliktus, Csecsenföld prizmáján keresztül nézi. Moszkva ugyanakkor az Egyesült Államok, az Európai Unió és az ENSZ mellett tagja a közel-keleti kvartettnek is, ami térségbeli befolyásának egyfajta elismerése. E minőségben Abbász számíthat a Kreml kiegyensúlyozott fellépésére, amit igazol a mostani tárgyalások után kiadott, a rendezés feltételeként az 1967-ben megszállt területek kiürítését és az életképes és demokratikus palesztin állam megteremtését említő közlemény is.
Mindamellett orosz elemzők véleménye alapján is kétséges, hogy Moszkva képes lenne komoly szerepet betölteni a térségben, bár a Kreml aligha mond le az arab kártya befolyásszerző kihasználásáról. Erre a szándékra vallott az is, hogy Putyin ezen a héten fogadta Bassár el-Aszad szír elnököt, és elengedte Szíria szovjet adósságának csaknem háromnegyedét, előirányozva a haditechnikai együttműködés fejlesztését (esetleg SA–18-as Igla légvédelmi rakéták eladásával). Ezt a célt szolgálják a perzsa Iránhoz fűződő kapcsolatok is, s elég reménytelenül, de Moszkva igyekszik valamit visszaszerezni iraki pozícióiból is. Amerika azonban cseppet sem érdekelt abban, hogy Oroszország megerősödjön a Közel-Keleten, s ez a jelenlegi erőviszonyok alapján lényegében be is határolja a Kreml lehetőségeit.