Semmi

Tegnap kaptam a hírt, hogy az FB Press rövidesen nyilvánosságra hozza Magyarország száz legszegényebb emberének listáját, de ne tessék megijedni, mert az FB Press én vagyok, és a hírből annyi igaz, hogy csakugyan nyilvánosságra akartam hozni azt a listát, amelyet az égvilágon senki nem jegyez, mert ugyan ki a fenét érdekel, hogy kik a legszegényebbek. Éppen ezért nincs lista, és nem is lesz!
A kimutatás elkészítésekor az FB Press alkalmazottainak (vagyis nekem!) bizonyos nehézségekkel kellett szembenézni. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz a szegénységet mérni. Mert, ugye, mit mérjünk? A bőgő nagy nullát? És milyen alapon rangsoroljunk? Melyik semmi kevesebb a másiknál, atyámfiai? Mert semmi és semmi között igenis van különbség, hiszen nagyon nehezen képzelhető el, hogy két embernek hajszálra egyforma semmije van. Vagyis nincs… Most azt a kis semmit, pontosabban azt a kis valamit, ami azért mégis kimutatható, azt kellene felmérni, és ha mindenkinél összekapartuk és megszámoltuk, akkor már csak össze kell hasonlítani az adatokat, hogy kapjunk egy megbízható listát, amibe aztán mindenki kedvére gyönyörködhet.
A másik lehetőség: hátulról mellbe. Vagyis azt kellene vizsgálni, kinek mije nincs. Például kinek nincs szaunával és úszómedencével felszerelt nyolcszobás villája, ki hányszor nem járt délszaki szigeten nyaralni, és hány igazgatótanácsnak nem tagja, s hány olyan állása nincs, ahová be se kell járni, csak zsebbe omlik a zsozsó… De ez csapda. A felsoroltak ugyanis a legtöbb embernek egyformán nincsenek, vagyis holtverseny alakul ki, arról nem is beszélve, hogy sokan majd dühösen betelefonálnak azzal, hogy nekik sokkal nagyobb villájuk nincs mondjuk Ibizán, mint a másiknak, mire egy harmadik joggal fog felháborodni, mondván, hogy neki viszont a Nagy- Szunda-szigeteken nincs tengerparti kastélya, ahová nem tud magánrepülővel elutazni, mert az sincs neki, pedig ha lenne hozzá privát repülőtere, sofőr sem várná ott a Rolls-Royce-szal, mert az sincs neki, és akkor már nem is meglepő, hogy jachtkirándulásra se vinné a maláj főiskolai mellszépségversenyen győztes ikreket, mert ugyebár jachtja sincs.
És akkor még mindig nem lehetünk nyugodtak az igazságos végeredmény felől, mert továbbra is lesznek olyanok, akik a koszos kis semmijükkel továbbra is le akarják nyomni a másikat, hiteles dokumentumokkal igazolják, hogy nekik viszont nincs olajmezőjük Szaúd-Arábiában, se háromemeletes bérházuk a Teleki téren, tele kínai ágyrajáróval, mire bárki előjöhetne azzal, hogy őt viszont gatyára vetkőztette az a hülye becsületessége, mert nem mosott tisztára kétszázmillió kemény magyar forintot. Egyszóval zsákutca.
Ugyanakkor a hagyományos felmérésnek is komoly hátulütői vannak, mert az istenadta nép ravaszul ködösít, jobb híján a saját testével takarja el az igazságot. H. községben például bizonyos Tőzeges nevű alkalmi munkás annyira retteg a nyilvánosságtól, hogy többek füle hallatára állította, üdülőrészt vásárolt Miami legdrágább partszakaszán, nehogy rákerülhessen a listára. Hosszas utánajárással kiderítettük, hogy a hír bődületes hazugság, Tőzegesnek nincs semmiféle nyaralója, ellenben jóhiszemű jogcím nélküli lakó a p.-i iskola kazánházában, ahová éjszakánként szökik be, hogy hullámpapírból ágyat vessen magának. Azt persze nem kötötte a kérdezőbiztos orrára, hogy rendelkezik egy Csepel márkájú kerékpárral, amelyhez a minap használt pumpát vásárolt! Vagy itt egy másik eset. Az b.-i illetőségű özvegy T. S.-né igazolni tudta, hogy nincs semmije, mire az igazságot bálványként tisztelő szomszédok tudomásunkra hozták, hogy T. S.-né elfogadható körülmények között lakik a fűtetlen nyárikonyhában, ahová az alkoholista veje tette ki a szűrét, ráadásul rendelkezik egy lomtalanításból szerzett jakuzzival, amiben télen burgonyát tárol.
Ebből a két példából is látszik, hogy a hiúság, és a nyilvánosságtól való beteges félelem vívja harcát a legszegényebbek lelkében. Ráadásul beláttuk, hogy senki nem szeretné, ha hivatalos emberek járnának a nyakára, zaklatnák, a papírjai között turkálnának, és ravasz keresztkérdéseket feltéve arról faggatnák, hogy miért nincs neki semmije. Így aztán nem lesz lista.
Marad a teljes bizonytalanság.