Szigorúan őrzött nyaralók

Teljes biztonságot csak az abszolút paranoia szolgáltathat. A CIA, az FBI és az NSA által diktált biztonságpolitika, valamint a két éve húzódó gerillaháború Irakban is ezt a tézist igyekszik alátámasztani. Bár már kezd alábbhagyni a félelem az iszlámtól és az araboktól, a Közel-Kelet felé irányuló turizmusban azonban még mindig érzékelhető. Ez leginkább Egyiptomot érinti, hiszen az ország legfőbb bevételi forrása az idegenforgalom.

Tény, hogy Egyiptomban működik két ultraradikális szervezet. Az egyik a Dzsamáa el-Iszlámíja Kibli (Muzulmán Hitközösség). Szegény, iszlámista elemekből alakult csoport. Céljukként tűzték ki Mubarak elnök megdöntését és Allah országának kikiáltását. Módszerük a múltban a turisták lemészárlása volt, ezzel próbálták elérni az ország destabilizálását. A másik terroristacsoport a Dzsama al-Ikvhan al-Mozlimin (Mozlim Testvériség). Soraiból nőtt ki Ajman el-Zavahiri és több más al-Kaida-vezér. Céljuk egy, a tálibokéhoz hasonló rezsim létrehozása.
A Nílus országa ennek ellenére biztonságosnak mondható. A rendőri szervek és a titkosszolgálat az elmúlt évben igen hatékonyan léptek fel a vallási fanatikusok ellen, akik célzott akcióikkal számos külföldi életét oltották ki. Az elfogott tettesekre az esetek többségében halálbüntetést szabtak ki. Ennek ellenére még a karácsonyi és az újévi ünnepek sem töltötték meg oly mértékben Egyiptom szállodáit, mint az 2001. szeptember 11. és az iraki háború előtt megszokott volt. Pedig Hoszni Mubarak elnök kormánya a titkos nyomozásokon felül látványos intézkedéseket hozott a frekventált helyek biztonsága érdekében. Az állig felfegyverzett katonák és rendőrök, valamint az ellenőrző pontok valóban hatásosnak bizonyulnak, hiszen az elmúlt években, a tábai merényletet leszámítva, nyugati turistáknak nem esett bántódásuk. Védik a szállodákat is. Teljes parkolási tilalommal veszik elejét például annak, hogy autóbombát alkalmazhassanak hotelek ellen. Ez leginkább a taxisok idegeit borzolja fel, hiszen ha csak egy pillanatra is megállnak a bejárat előtt, már odaugranak a rendőrök és ellenőrzik a járművet. A szállodákba csak egy fémdetektoros kapun áthaladva lehet bejutni. Aki gyanús, annak a rendőrök átvizsgálják ruházatát, csomagjait. A nílusi hajóutak biztonságát is a turisztikai rendőrség tagjai biztosítják. Hajónként két karhatalmista felügyeli, hogy csak az utasok és a legénység juthasson fel a fedélzetre a kikötőkben. A vörös-tengeri Hurghada és Luxor között csak konvojban közlekedhetnek a turistákat szállító buszok és bérautók. A naponta kétszer induló karavánt a rendőrség terepjárói kísérik. Ha Egyiptom valamivel nem spórol, az a biztonság. A nehezen védhető sivatagi és tengeri határokat is megerősítették.
Mubarak elnök tétele, hogy amíg a térségben nincs stabilitás, addig egy arab ország sem beszélhet átfogó belbiztonságról. A nasszeri hagyományoknak megfelelően ezért Egyiptom komoly szerepet vállal a terrorizmus elleni harcban és a közel-keleti békefolyamatban. Kairót nyugtalanítja az Irán ellen készülő amerikai katonai beavatkozás is, hiszen az Egyiptom szerint lángba boríthatná a térséget.
Egyiptom mind geopolitikai, mind pedig gazdasági tekintetben a legfontosabb partner a térségben. Figyelemre méltó a vallás és a politika viszonya is. Mubarak mint hivatásos tiszt a hadseregre támaszkodik, és nem tűr beleszólást a vallási elöljáróktól. A mecsetek, az egyetemek szigorú ellenőrzés alatt állnak. Radikális könyvek, vallási szövegek vagy prédikációk azonnali razziát vonnak maguk után. A rendőrség és a titkosszolgálat bírói végzés nélkül is lehallgathat telefonokat és megfigyelhet személyeket, intézményeket. A nyugati demokráciák szemszögéből ezek a módszerek támadhatók, ám összevetve az izraeli vagy amerikai biztonságpolitikai koncepciókkal, korántsem egyediek.