Villámlátogatásra készülő EP-képviselők

Pénteken érkezik Szerbiába az Európai Parlament tényfeltáró delegációja a néppárti Doris Pack vezetésével, hogy megállapítsa, nemzeti indíttatásúak-e a támadások, amelyek áldozatai jórészt a kisebbségek soraiból kerültek ki, vagy csak egyedi esetekről van szó, s az incidensek inkább a kocsmai verekedések kategóriájába sorolhatók, mint ahogyan ezt Belgrádban erősítik.

A bizottságnak a vajdasági vizsgálódásra – beleértve a találkozókat a kisebbségek képviselőivel, a helyi hatalom vezetőivel, az egyházak képviselővel és a belgrádi megbeszéléseket – mindössze néhány nap áll rendelkezésére. A kérdés megközelítésében nem teljesen egységes delegációnak két magyar tagja is van: a fideszes Becsey Zsolt és a szocialista Hegyi Gyula.
Már az a tény is, hogy az európai parlamenti képviselők csaknem öt hónapot késtek – augusztusban vagy szeptemberben kellettek volna igazán tanúnak –, Belgrád malmára hajtja a vizet. Elsősorban az erőteljes kommunikációval sikerült elérni, hogy a küldöttséget jelenleg már egy olyan általános vélemény várja, hogy csökkent az etnikai incidensek száma. S egyébiránt is a javulásra utaló adatok a kirívó esetekre – a nemzeti türelmetlenségnek a drasztikus, tettlegességben is megnyilvánuló példáira – vonatkoznak, az alattomos verbális nacionalista inzultusokra nem, hiszen arról jelentések nem készülhetnek, s látleletet sem vehet az orvos. A nacionalizmust – ezzel mindenki tisztában van – nem lehet egy-két hónap alatt visszaszorítani, ám most a feltehetőleg az időzítetten keményebb rendőrségi fellépésnek köszönhetően az agresszív nacionalizmus e napokban nem borogatja a sírköveket a katolikus temetőkben, nem indít tervszerű támadásokat a szórakozó magyar fiatalok ellen, nem csinál sportot a kisebbségiek megfélemlítéséből, nem küld életveszélyes fenyegetéseket a magyar politikusoknak, nem is olyan gyakoriak az uszító műsorok a médiumokban, kevesebb a soviniszta falfirka is Újvidék, Szabadka és több más település középületeinek falán vagy a magyar házakon. Nem mondható tehát, hogy a kérdés internacionalizálásának nem voltak meg az eredményei, de az sem, hogy a magyar diplomácia fellépése, de főleg az amerikai aggodalmakat tolmácsoló kongresszusi képviselők követelései után a szerb politikusok nyíltan és egyértelműen ítélnék el a jelenséget. Időnként a tények nyomására beismertek a problémákból valamit, s ígéretet tettek az orvoslásukra. A szerb politika jellemző módon e kérdésben nem a megoldásra, hanem a probléma minimalizálására koncentrál. A részeredmények éppen ezért nem tekinthetők szavatoltan tartósnak.

*****
A napokban újabb soviniszta falfirkák jelentek meg a Vajdaságban. Az egyik – magyarellenes fenyegetés – a bánáti Csókán, a másik Szabadkán. Ez utóbbi a horvátok ellen irányult.