A bohóc tehetetlensége

Ez volt az első kormányfői beszéd, amiből végre személyesen is tanulhattam valamit. De tényleg. Eddig eszembe nem jutott a gyereket küldeni kölcsönkérni, ha hónap végén elfogyott a pénzem, most viszont kiderült, hogy ez teljesen bevett gyakorlat országszerte, csak én vagyok ilyen hülye. (Ezentúl másképp lesz.) A beszéd többi része is jó volt. A hírek, amelyek szerint Gyurcsány Ferenc mindent tűvé tesz majd a konszenzusért, és nem fog konfrontálódni – ez magyarul egyébként annyit tesz, hogy ha minden jól megy, nem rikácsolja majd vörös fejjel, hogy mindenki fogja be a száját –, csak annyiban bizonyultak igaznak, hogy a kormányfő nagyvonalú gesztussal biztosította az ellenzéket meg az ország nagyobbik felét: ő személy szerint hazafinak, demokratának és európainak tartja őket. Köszönjük. Hiszen nekünk nagyon fontos a KISZ-titkárok dicsérete. A miniszterelnöki beszéd előtt napokig ingerült voltam, éjjel forgolódtam alvás helyett, ittam is sokat, mert erősen nyomasztott, hogy végül is hazafinak, demokratának és európainak vél-e például engem Gyurcsány Ferenc. De most már minden rendben van.
Az is jó, hogy a baloldal újjászületett. Az viszont rossz, hogy a politika rossz utakra tévedt. Még rosszabb, hogy a politikát leváltotta a politikai kommunikáció. Ezek az ország igazi problémái, mondja Gyurcsány Ferenc, miközben a Szulák-show sminkje még ott szárad az arcán. A megoldás az irányváltás és a sebességváltás, amelyeket egyszerre kell végrehajtani. (Aki vezetett már autót, tudja, hogy ez a mondat mit jelent a gyakorlatban.)
A Kádár-rendszernek ellenben vége van. Ezt onnan tudni, hogy a miniszterelnök különös gondot fektetett ennek hangsúlyozására. Ezt azért kellett bebizonyítania, mert a Kádár-rendszer lovagjai, élükön az egykori Gyurcsány Ferenccel, most azt hajtogatják, hogy Orbán Viktor és a Fidesz visszakívánja a Kádár-rendszert. Aminek persze vége van. (Csak az anyós otthon meg ne tudja.)
Dehogy van vége.
Ott élt a tegnapi miniszterelnöki beszéd minden bekezdésében. Ott mosolygott a sorok között. Hogy hát elvtársak, hitelből van itt minden, bizony, mert magunktól nem fussa. Ott a kölcsönvett pénz, elvtársak, az utakban meg a béretekben, mert anélkül nem megy. És elvtársak, ráadásul rengeteg mindent adtunk mi már tinéktek az elmúlt években, de ti mindég többre vágyódtok, és többet nem tudunk adni per pillanatnyilag. (Nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy.) És elvtársak, ezt a szusszanás pár évet még ki kell húzni valahogy, mert aztán egyre jobb lesz majd az egész. És nem kell nektek más, elvtársak, mint a konvergenciaprogram, amitől nem tágítunk. Ez a Kádár-rendszer.
És az ötletek: megannyi apró Kádár-rendszer. Ha a falvakban bezárjuk az iskolát, hát legyen helyette napközi időseknek és ifjaknak. Ha a falvakban felszámoljuk a postát, hát legyenek helyette közösségi terek. Ha a falvakban megszüntetjük a Volán-járatokat, hát legyen helyettük falubusz. De sajnos az átkozott falusiaknak iskola, posta és Volán-járat kell. Mert ők nem konvergensek.
De vonattal másfél óra lesz Pécs, siklik majd az ötös metró, valamint négy pillér lesz ezentúl. Átalakítani az adórendszert: már három éve alakítgatják, és csak nem akar kedvezőbb lenni. Átalakítani a felsőoktatást: az SZDSZ három éve rongálja, és ez a mostani átalakítás vélhetően végképp padlóra küldi a tudást. Felelősséget vállalni a határon túli magyarokért: köszönjük, már fillérre tudjuk, hogy mennyibe kerülnek. Nemzeti fejlesztési program megalkotása: hát alkossanak, van rá bő egy évük.
Másfelől viszont Gyurcsány Ferenc azt is mondta, hogy amit a koalíció három év alatt a költségvetés terén tett, az példátlan Európában. És ez igaz is. Csak sajnos ezt már Európában is észrevették.