A nép szolgájából brit fegyőrállam?

„Nanny state” – a nevelőnőállam. Egyre többen érzik úgy, hogy a brit államszervezet kezdi átvenni a szigorú nevelőnő szerepét a társadalomban, pedig a hagyományos brit politikai szemlélet szerint az emberek szolgálata a feladata.

Volt idő, nem is olyan régen, amikor a köztisztviselői kar bármelyik magas rangú tagja, ha levelet írt egy magánszemélynek, mindig ezekkel a szavakkal zárta levelét: „Engedelmes szolgája.” Természetesen ez sosem volt szó szerint értendő, ám a forma, ha meszsze kullogva is, de követte az elvet.
A legutóbbi évek talán legszembetűnőbb tendenciája, amelynek valósággal szárnyakat adott a terrorizmus elleni harc jelszava, hogy az állampolgár állandó megfigyelés alatt érzi magát, magánéletébe egyre gyakrabban szól bele a kormány, a „nevelőnőállam”, és van, aki már nem is annyira nevelőnőt, mint inkább fegyőrt lát abban a társadalmi szervezetben, amelyet pedig szavazatával maga hozott létre és tart hatalmon.
Országszerte sok százezer automata tv-kamera figyeli az utakat, hogy ki szegi meg a sebességkorlátozó szabályokat, utcasarkokon, csarnokokban, pályaudvarokon, repülőtereken videofilmre rögzíti a látóterén áthaladó járókelők minden mozdulatát. Ha a kormány akarata teljesül, két éven belül minden Nagy-Britanniában rezidens személynek olyan igazolványt kell kiváltania – mégpedig nem is olcsón, mert az ára 85 font lesz, körülbelül annyi, mint a jelenlegi heti alapnyugdíj –, amely nemcsak nevét és lakcímét, arvonásait, szeme színét, ujjlenyomatát rögzíti, hanem egy számítástechnikai központon át betekintést nyújt a központi adattárhoz hozzáférőknek a kártyatulajdonos vagyoni és egészségi állapotába, követni lehet belőle, hogy sok éven át hol lakott, hol dolgozott, mennyi pénze volt a bankban, mikor és hol járt külföldön, házastárssal vagy élettárssal osztja meg életét, hányszor házasodott és vált, hova járt iskolába. Mindez azt a célt hivatott szolgálni, hogy könnyebb legyen bűnözőket kézre keríteni, terroristákat távol tartani az országtól.
A társadalom mindezt egyre természetesebbnek tartja. Vannak felelős állásokat betöltő tisztviselők és szakemberek, akik komolyan javasolják, hogy az egészségügyi szolgálat ne kezeljen olyan személyeket, akik étkezési szokásaikkal, életvitelükkel ártanak saját egészségüknek, kényszeríteni akarják a szupermarketeket, hogy száműzzenek polcaikról minden olyan ételt és italt, amely szakértők szerint egészségtelen, és az ételt kiszolgáló pubokban hamarosan tilos lesz a dohányzás is.
Mindez talán nem is annyira meglepő, az viszont igen, hogy az állampolgár szinte semmiféle ellenállást nem tanúsít e fejleményekkel szemben.