Egy újabb szózat

Most éppen a Mozgó Világ nevezetű folyóirat szerkesztőségének vitaestjén mondott elgondolkodtató dolgokat a magyar miniszterelnök. Csak egyet említek: Gyurcsány Ferenc szerint az elmúlt tizenöt évben az utolsó bátor gondolkodó, aki a reformok mellett kiállt, az Bokros Lajos, a Horn-kormány pénzügyminisztere volt. (Ez ugyanaz a Bokros, akinek „reformjait” számtalan ponton találta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság.)
Nagyon készült a beszélgetésre miniszterelnök uram, akárcsak az azt megelőző évértékelő monológjára – itt a felkészülés során fél üveg whiskyt és fél doboz szivart fogyasztott el (kiköpött Churchill), majd tájékoztatta nejét: „Történelmi beszéd lesz, Klára!” A legfrissebb beszédben elhangzott, hogy – Gyurcsány gondolkodó szerint – 2001-től nem a változtatásokhoz ragaszkodott a politika, hanem a múlt megőrzéséhez, és ez nonszensz. Mi a túrót kell itt nekünk szentkoronázni meg Trianonozni, amikor ma ma van, most kell balatonőszödi kormányüdülőt vásárolni, káeftéket alapítani, részvénytársaságokat gründolni, kulcsározni, tocsikolni és söjtörözni!
Hogy miért éppen a szélsőbalosságáról ismert Mozgó Világot látogatta meg sűrű programjai közepette a miniszterelnök, arra nézve nincs utalás, még a leleményes László Boglár is hallgat… Én mindenesetre idemásolok egy patinás mondatot a jövőbe látó kormányfőtől: „… a jobboldal győzelmével egy leegyszerűsíthető, Magyarország kárára váló politika térne viszsza.” Ez a mondat is azok közül való, melyeket valószínűleg utódaink is emlegetni fognak, megtalálhatók lesznek a Gyurcsány-összesben, kiadják azokat kazettán és CD-n.