H-fektető

Öreg ötvenhatos barátomnál voltam bent minap a kórházban (tizennégy évet ült annak idején a hazáért) – csókoltatom az egészségügyet meg a magasröptű miniszterelnököt. A Korányi-tüdőszanatóriumról van szó a Budakeszi úton, bár a tünetek valószínűleg országos érvényűek. Amolyan barakk-épületegyüttesben helyezték el az én drága barátomat, lágerekben lehetett látni hasonló állapotokat. Olyan recskies volt minden, szorosan összetolt ágyak, fejtetőig érő plafon, zsömle és Mackó sajt reggelire. Ha odakint esik, beázik az épület.
Az osztály neve: H-fektető. És ez mindennek a teteje. H-fektető. Az utolsó stáció. Elfekvőt mégsem mertek kiírni…
Lendületben az ország. A lejtőn. Aki kitalálta ezt a szellemes szlogent, azért befektetném néhány hétre a Korányi-művekbe. Érezze a „lendület” örömét. Nagy itt a jólét, mondta nemrégiben a kukkeros államférfi, de ő valószínűleg nem zsömlét eszik Mackó sajttal egy barakképületben…
Egyébként jól volt az öreg harcos (volt hol megedződnie), de az is lehet, hogy a jöttünk villanyozta fel – Kovács Zoli bácsival látogattuk meg, ő tizenhat évet kapott ötvenhatért.
Nem tudja az ember, sírjon-e vagy az öklét rázza az ágyszámleépítő „népjólétiek” munkássága kapcsán. Akik még duzzognak is, ha az egészségügyiek tüntetnek a gyalázatos körülmények miatt. A H-fektető lendületben van, jelentem a lendületes frontembernek és isztriai Demszky Gábornak, a főváros gondnokának. Ötvenhatos barátomat pedig, ha vasvilla esik az égből, akkor is kihozom ebből a fegyintézetből. Emberi körülmények közé. Leszolgálta ő már a börtönéveket…
Le kéne már végre fékezni ezt a lejtmenetben lendületbe jött országot egészségügyestől, oktatásostul, Gyurcsányostul. Iziben, mert megöregecskedünk.