Hangulatkeltés

A gazdák kitartanak. Ahogy Jakab István, a Magosz elnöke mondta, nincs hova hátrálniuk, nincs vesztenivalójuk. Egy ideig úgy látszott, elszántságuk a kormányt is józan belátásra és mérsékelt kompromisszumokra készteti, de átmeneti, konstruktívnak mondható disputa után a tárgyalások megszakadtak. Németh Imre földművelésügyi miniszter állítja, hogy az FVM delegációja készen áll a további egyeztetésre, de csak a minisztérium épületében képesek társalogni, mert az Agrárgazdasági Kutatóintézetben nem állnak rendelkezésre a megbeszéléshez szükséges feltételek. Mire gondol vajon a miniszter? A lehallgatókészülékekre, vagy a nyomásgyakorláshoz szükséges fenyegető szakapparátusra? Mert tollat, papírt, szakkönyvet, laptopot különösebb erőfeszítés nélkül vihetnének magukkal a minisztériumtól ötven méternyire lévő MTESZ-székházba. Lehet, hogy a mezőgazdasági kormányzat szakértelme kizárólag a minisztérium falain belül érvényesül, de az is elképzelhető, hogy a gazdák kifárasztására spekulálnak.
A gazdák kitartanak, de aligha kétséges, hogy a kormánynak erre az esetre is van forgatókönyve. A demonstrációt olyan terepre akarják áthelyezni, ahol a gazdák idegenül mozognak. Ez nem más, mint a közvélemény manipulálása. Lényege, hogy a gazdák és a főváros lakossága közé éket verjenek, ellentétet szítsanak, s lehetőleg a „társadalom felháborodása” vessen véget a megmozdulásnak. A budapestiek megdolgozása már a demonstráció előtt elkezdődött. Aggódó hangokat hallhattunk, hogy a mezőgazdasági gépek tönkreteszik az utakat, nehezítik a parkolást, a gazdák tömeges jelenléte árt az idegenforgalomnak, s más kiszámíthatatlan kényelmetlenséget okoznak a város lakóinak. A tüntetés első napján a kormányszóvivő kijelentette, nem is értik, hogy mit követelnek a gazdák, majd mintegy válaszul az MSZP elnöke sajnálkozni kezdett, mondván, ha jár nekik pénz, azt bizony ki kellett volna fizetni. Ezzel azt a látszatot keltették, hogy a kormány nyitott a szakszerű tárgyalásokra és a megegyezésre.
Némi huzavona után a felek tárgyalóasztalhoz ültek, ám mielőtt eredményre jutottak volna, a kormány küldöttei gyermeteg kifogásokat hangoztatva félbehagyták az egyeztetést. Az MSZP elnöke, aki a hét elején még sajnálkozott, a hét végén már ellentámadást vezényelt. „Az MSZP a gazdák tüntetése mögött szélsőjobboldali politikai akciót lát, és egyetért azzal, hogy a földművelésügyi minisztérium felfüggesztette a tárgyalásokat. A gazdák vagy elhatárolódnak a tüntetéstől és akkor tárgyalunk, vagy tüntetnek, de amíg ezek a politikai akciók folynak, tárgyalás nincs” – mondta Hiller, önkéntelenül is elismerve, hogy a kormányoldal szüntette be a megbeszéléseket. Hamarosan az is kiderülhet, hogy hazánkban megannyi Bácsfi Diána szánt, vet, arat, az állattenyésztők pedig egytől egyig rasszisták. A tüntetésre, a háttérben húzódó szélsőjobbos akcióra való hivatkozás jelzi, a kormány politikai síkra akarja terelni az ügyet. Nyilván arra számít, hogy azok a haladó szellemű baloldaliak, akik elégedettek a mérgezett marokkói paprikával, és más íztelen, szagtalan külhoni termékkel, a gazdák „kellemetlenkedéseit” megelégelik, s „érthető bosszúságuknak” hangot adnak. Ehhez bizton számíthatnak a kormány támogatására. Mert a gazdák kevésbé számíthatnak hasonlókra. Félő, hogy jussukat rég eltapsolták valahol, hogy a kormány hol fellobbanó, hol kihunyó tárgyalási hajlandósága nem egyéb, mint színjáték. A gazdák elleni hangulatkeltés gőzerővel folyik, s a tárgyalásoknál eredményesebbnek mutatkozik. Ezúttal sem csalódtunk a kormányban, eddig csak azt tette, amihez ért.