Hankiss Elemér megint kitalál valamit

Sokunkat dühített annak idején, a 90-es évek közepén Hankiss Elemér Találjuk ki Magyarországot! című műsora. Ült Hankiss a nagy magyar ugart ábrázoló ócska lakótelepi lakásokban megszokott poszter előtt, s beszélt, beszélt. – Már miért kellene Magyarországot kitalálni, mikor Szent István megalapította csaknem 1000 éve? – mordultunk a képernyőre. – És miért az akart minket kioktatni mindenről, aki csak az ugart látja ebből az országból. Hankiss most úgy gondolta, talán Közép-Európával kellene próbálkozni, illetve hát szerkesztőtársaival, szerzőtársaival, talaljuk-ki.hu című honlapján felteszi a kérdést, találjuk-e ki Közép-Európát? (Vagy pedig ne találjuk ki, mert azért létezik már egy ideje, vagy pedig sohasem volt, és most már ne is legyen.) Hogy a tévéműsor óta saját magát Hankiss azért valamelyest kitalálta, azt azonban nemcsak a mondatvégi kérdőjel mutatja, hanem az is, hogy a honlapon számos elismert tudóst, politikust enged szóhoz jutni ebben a kérdésben. Ha őket olvassa az ember, mintha visszacsöppenne a 90-es évek elejének boldog várakozásába, amikor még hihettük: ennyi okos ember és enynyi tudás nem hozhat mást, mint békességet és felemelkedést. Csakhogy az okos gondolatok, amelyek akkoriban sem hiányoztak tettek, kiállás és összefogás nélkül, látjuk már, hogy mennyit érnek.
Friderikusz A szólás szabadságában, ahol Hankiss mellett Lengyel László politológust és Fodor Istvánt, az Ericcson Hungária vezérigazgatóját is megszólaltatta, megkímélte riportalanyait a kemény kérdésektől. Például, nem érzik-e úgy, hogy éppen az az értelmiségi réteg, amelyet képviselnek, langyossága, gyávasága, elitista szemlélete miatt – utóbbi egyébként a honlap szerkesztését is jellemzi – elvesztette hitelét a társadalom szemében. Kemény kérdésnek azt szánta, hogy Hankiss szerint nem kellene inkább alkalmazkodnunk Nyugat-Európához, mint nagyra törő álmokat dédelgetnünk arról, hogy Közép-Európa bármilyen szempontból is meghatározó lehet a világpalettán, illetve hogy a puszta internetelérhetőség nem határolja-e be, kik férnek hozzá a szellemi börzéhez. A politikai, gazdasági, kulturális megosztottság és annak felszámolásának kérdését is épp csak megpiszkálni sikerült, s nem is hallhattunk rá érdemi választ. Elhangzott viszont, hogy amíg Romániával és Szlovákiával nem ápoljuk megfelelően a kapcsolatokat, s a Trianon szót nem töröljük a szótárunkból, nem jutunk messzire. Megint ott vagyunk, ahol a part szakad: valaki kitalálással akar a tények fölébe ereszkedni, pedig ezzel az attitűddel maga Lukács György sem ért el túl sokat.
(A szólás szabadsága, MTV, január 30., 21.40.)