Hűvössé vált az amerikai–német viszony

Alig hagyta el Berlint Condoleezza Rice asszony, az új amerikai külügyminiszter, máris kiderült, hogy a Gerhard Schröder kancellárral folytatott tárgyalások szolid hangulata, a barátságos közeledés csupán felületes benyomás.

Németország már nem az igennel bólogatók országa, festette fel találóan a bemutatkozó látogatás hátterét a Frankfurter Allgemeine. A február 23-ra Mainzben tervezett Schröder–Bush-találkozó előtt mindez jól árnyalja Rice aszszony udvarias kijelentését, miszerint barátokkal találkozott a német fővárosban. A két ország véleménye ugyanis több ponton is eltérő.
Itt van rögtön a Kínával kapcsolatban követendő magatartás. Amíg az EU és a szövetségi kormány mindenekelőtt biztató jövő előtt álló piacnak tekinti a Kelet óriását, addig az amerikaiakat stratégiai meggondolások és érdekek vezérlik. Európa hajlik arra, hogy elismerje Peking – bár lassú, de elvitathatatlan – érdemeit az emberi szabadságjogok elfogadása érdekében, és úgy véli, hogy ellenszolgáltatásként be lehet szüntetni a kínaiakkal szemben foganatosított fegyverszállítási embargót. Schröder kancellár, az embargó felszámolásának legodaadóbb harcosa attól sem riadt vissza, hogy ebben a kérdésben kihívja maga ellen a koalíciós partner Zöldek tiltakozását. Az amerikai vendég Berlinben ugyan elegánsan kikerülte ezt a témát, a Közel-Keletre érkezve viszont azonnal közölte, az Egyesült Államok a leghatározottabban kitart az embargó fenntartása mellett.
A fegyverkereskedelem és a politikai erkölcs közötti szakadék más értelemben is akadályozza a német–amerikai közeledést. A Németországban tervezett, de ezt követően Amerikában gyártott „Dingo–2” páncélozott harckocsikat az amerikaiak hajlandók Izrael rendelkezésére bocsátani. A zsidó állam 103 „Dingo–2”-t kíván megvásárolni. Jeruzsálem és Washington között még folynak ugyan a tárgyalások, de a felek tisztában vannak azzal, hogy a német biztonsági tanács hozzájárulása nélkül – tekintettel a Krauss-Maffei-Wegmanntól megvásárolt licencre – az üzlet nem lebonyolítható.
További eltérés mutatkozik az Iránnal kapcsolatos menetrendben. Berlin kizárólag diplomáciai úton hajlandó kezelni az iráni atomerőművek ügyét, szemben az amerikai katonai beavatkozást is magában foglaló elképzeléseivel. Az iraki háború kapcsán kialakult ellentétet valójában tehát sikerült áthidalni, Bush elnök jó két hét múlva sorra kerülő látogatása ennek ellenére aligha zajlik majd le a teljes egyetértés jegyében.