Közbizalom

Ezúttal azt szeretné az MSZP, ha Orbán Viktor kinyitná a száját. Nem nagyon, éppen csak egy bocsánatkérés erejéig. A szavazatszámlálókat és a választókat (!) kellene megkövetnie, utána hallgathat tovább. Mit követett el már megint a Fidesz elnöke, hogy fejére vonta az MSZP-s erkölcs magasából lezúduló haragot? Nagy az ő vétke. Bejelentette, hogy élve a törvény adta lehetőséggel, a 2006-os választáson a Fidesz saját számítógépes szavazatösszesítő rendszert fog működtetni. Hozzátette még: a szavazatok helyi összeszámlálására is figyelni kell, „hogy ne történjék meg olyan, ami történni szokott, hogy mit csinálnak a többiek a tollukkal”. Merőben szokatlan tervezet ez, szinte példátlan a magyar demokrácia röpke történetében. Mármint hogy egy jobboldali párt tegyen óvintézkedéseket a választás tisztaságának megőrzése érdekében. Nem véletlen, hogy kivívta a baloldal felháborodását. A választások előtti, csalással, visszaéléssel való vádaskodás a mindenkori haladó erők privilégiuma. 2001 decemberében az MSZP követelte, hogy hívjanak nemzetközi megfigyelőket, mert a Fidesz valami sötét manipulációra készül. (Érdekes, akkor nem aggódtak a szavazatszámlálók megbántott becsülete miatt.) Jól bevált módszert alkalmazó, rutinos akció volt az a szocialisták részéről, a felkorbácsolt hisztériával elterelték a figyelmet saját szándékaikról. Létrehozták a maguk szavazatösszesítő rendszerét, s kiépítették mozgósítóhálózatukat. A Népszabadság vezércikke szerint a számítógépes rendszert nem csinálták meg, csak a mozgósításban jeleskedtek. Megjegyzendő, hogy a bíróság a mozgósító módszereket egy évvel később törvénytelennek ítélte, így a Népszabadság cikke, ha közvetve is, elismerte, hogy némi folt csúfítja el a 2002-es parlamenti választás patyolattisztaságát. Másrészt, számos jel utal arra, hogy a számítógépes központ is nagyüzemben működött, az erre vonatkozó adatokat az MSZP csak tagadta, de soha nem cáfolta.

Praktikus szempontból fölösleges ma már az esetleges 2002-es csalásokkal foglalkozni. Ha bebizonyosodik valaha, hogy csalások történtek, az bevonul a történelmi kuriózumok közé, akár az 1947-es kék cédula. De éppen azért, mert a baloldal ilyen kuriózumok előállításában hatalmas hagyományokkal bír, nem árt megelőzni az újabb bajt. Ennek lehet az eszköze a szavazatszámláló rendszer, és a szavazókörökben a fokozott ellenőrzés. Meglehet, hogy ez sérti egyes szavazatszedők érzékenységét, de még mindig jobb, mint utólag kétségbe vonni részrehajlás nélküli semlegességüket.
Baloldali publicisták, elemzők, politikusok egybehangzóan állítják, a Fidesz terve rombolja a demokratikus intézményekbe vetett közbizalmat. A baloldal eddig a közbizalom építésének ragyogó példáit mutatta. 1994-ben azt híresztelték, hogy az MDF diktatúrára tör és szabotálja a választásokat, 1998-ban a nyugdíjasokat riogatták, 2002-ben többek között az MSZP-t lejárató röpcédulákat szállító kamionok fantomjait kergették, majd cinikus módon megtagadták a szavazatok újraszámlálását. Úgy látszik, szerintük ettől növekszik és erősödik a közbizalom, a választási csalás örökkön éktelenkedő gyanúja jót tesz neki, a törvényes eszközök használatától viszont megrendül. Szavazatszámláló rendszerekkel vagy azok nélkül, de legkésőbb 2006 tavaszán helyre kell billenteni ezt a szegény közbizalmat.