Luxus a múlt árnyékában

Március elején új szállodát nyit Bajorországban az Intercontinental hotellánc. A luxus-vendégfogadó – mint Németország legtöbbet vitatott ilyen építménye – kétes értékű reklámhoz jutott. A nemzetiszocialista múlt emléke veti rá árnyékát. A bajor hegyek azon idillikus környezetében várja vendégeit, amely Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helyének számított és mint „lezárt Führer-térség” számtalan náci vezető – Hermann Göring, Albert Speer, Martin Bormann – kényelmét is szolgálta. Az Obersalzbergen létesítendő ötcsillagos szálloda kénytelen lesz szembenézni a német múlt sötét fejezetével.
A történelemnek aligha volt olyan állam- vagy kormányfője, aki oly keveset tartózkodott országa fővárosában, mint a Harmadik Birodalom vezére és kancellárja. Hitler nem rajongott Berlinért. Tizenkét esztendős, tragikus következményekkel járó regnálásának mindössze egyharmada zajlott le a Spree folyó mentén. Harald Sandner coburgi magánkutató – többéves, rengeteg időt meg energiát felemésztő munka után – elfogadható adatokkal tudja bizonyítani, hogy 1933 és 1945 között több mint ezer napot töltött el az eredetileg nyaralóként elkészült „Berghofban”, Berchtesgaden szomszédságában. Hatalmi őrületének tehát minden negyedik napját. Ennek tudatában jogos az új szálloda tervét kezdettől fogva kritizálók kérdése. Szabad ott nyugalmat és felüdülést keresni, ahol a Führer tömeggyilkos terveit kovácsolta? 1945 áprilisában a szövetséges amerikai–angol légierő bombái megsemmisítették az Obersalzberg épületeit, anélkül, hogy a nyomait sikerült volna végleg eltüntetni.
A meredek hegyoldalakat biztosító támaszfalak, az impozáns lépcsősor maradványai mindig is vonzották azokat a kioktathatatlanokat, akik itt gyertyákat gyújtva emlékeznek meg április 20-án a Führer születésnapjáról. A hajdani Berghof közelében működő, „A törökhöz” nevet viselő panzió – annak idején a nemzetiszocialista diktátor személyi biztonságát vigyázó testőrség központja – további zavaró tényezőnek számít. Az egykor kisajátított ingatlan eredeti tulajdonosának örökösei rossz hangulatú Hitler-turizmust ápolnak itt, a látogatókat megtévesztve. A kitett tábla a volt vezérbunker látogatására készteti az érdeklődőket, holott a több kilométeres föld alatti rendszerből mindössze néhány gang és kamra maradványa tekinthető meg – természetesen belépődíj ellenében. Hitler maga soha nem járt a bunkerben. A vendéglős és személyzete szívesen feledkezik meg arról, hogy figyelmeztesse a betérő turistákat a müncheni kortörténeti intézet által kidolgozott dokumentációra, amely a közelben példamutatóan vázolja fel a Harmadik Birodalom itteni hagyatékát.
A náci elit volt üdülőhelyének tulajdonosa a bajor tartomány, az Intercontinental szálloda a tartományi bank egyik leányvállalatának befektetésével készült, és mind berendezésével, mind szolgáltatásaival megfelel a luxuskategória követelményeinek. A valóban lenyűgöző panoráma élvezetét óriásira méretezett ablakok garantálják, ha valaki igényt tart rá, akkor inast bocsátanak a rendelkezésére, síbakancsait előre felmelegítik.